Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

A kocsmáros megígérte, hogy tudatja vele a jó hírt: Itt vannak a betyárok. Csakugyan megérkezett egy csapat, szíverősítőt kaptak be egy új vállalkozás előtt. Miska hírt vesz, odamegy, leül egy sarokba és elkezdi rajzolni az egyiket, akinek a fizimiskája különösen jellegzetesnek tetszett. Egy ideig nyugodtan dolgozhatott, a legények rá sem hederítettek, de aztán az egyik, akit Miska erősen szemügyre vett, feláll és odamegy hozzá, megnézi, mit csinál ott ez a legényke? A kocsmáros észrevette, sietett Miska segítségére és biztosította emberét, hogy Miska egy ártatlan rajzolgató s a legény mintha megnyugodott volna. De a bandavezető élt a gyanúperrel. Hiszen erről a rajzról - mondja - emberemet fel lehet ismerni. Talán a vármegye számára csinálja ez a gyerek a rajzot! Egykettői Miskát kipenderítették a kocsmaajtón. A rajzot szétszaggatták, s utánahajították. Még ugyancsak örülhetett, hogy épkézláb menekülhetett." A történet nyilvánvalóan hiteles, a helyszínt azonban aligha tudjuk megrajzolni. Fikker György nevű csárdabérlő valóban élt, 1855-ben a békéscsaba-orosházi országúiban ma is meglévő szentmiklósi csárdában találjuk, de 1860 körül nem találkozunk a nevével. Egy adatközlő szerint Fikker-csárdának a nagygerendási vagy Inkey-csárdát nevezték. Reökhöz azonban sokkal közelebb volt a kisgerendási csárda, melyet 1860-ban egy Wagenhoffer nevű cipész bérelt, s közel volt az Apponyi-majorsághoz. A másikat, Steinernek egykor a betyárok miatt rossz hírű csárdáját a betyárüldözés idején, az 1850-es években megszüntették. Ez épp a Reök-birtokon lehetett. Még a betyárok jelenléte is bizonyítható ebben az évben, mert a megye 1861. október 5én körjáratot rendel el ellenük, hogy megpróbálja kézre keríteni a 9 főből álló betyárbandát. A vázlattömb rajzai mellett Munkácsy egyéb műveiről is tudunk, így első festményének tartott Madonna-képéről. 1861-ben Békéscsabán több képet rajzol. A Szulimán család jó ismerőse volt Reöknek. Szulimán István szintén gerendási bérlő volt, fia, Ödön aradi gimnazistaként Munkácsy pajtása. Most a kisebbik fiút, Ákost rajzolja le a jegyzet szerint Szulimánék Gyulai úti házában 186bben. Ismertebb a Szulimán Jolánról készült rajz születése. Fia - ifj. Bartóky József - a századfordulón maga mondta el az édesanyjáról készült kép történetét: Munkácsy sokszor megfordult házukban Reök Istvánnal és még inkább egyedül. A fiúkkal jó barátságban volt, akik nem gúnyolták művészi hajlamaiért. Egy ilyen alkalommal megkérte édesanyját - akkor még Szulimán Jolánt -, engedné meg, hogy lerajzolhassa. „Édesanyám szívesen vállalkozott erre, s mialatt Munkácsy rajzolt, évődött vele, hogy a gyöngyöket a nyakán szépen megrajzolja ám! Munkácsy elkészült a rajzolással, s volt nagy nevetés, hogy egypár gyöngyszemet csak azért is négyszögletesre rajzolt. Az arckép hasonlósága ellen nem volt kifogás, és a képet be is rámázták. A kép azóta megszakítás nélkül a mi tulajdonunkban van." Gyula, Csaba, Gerendás a tanúi Munkácsy életének 1861-ben. 16. kép. Szulimán Ákos arcképe, a kép születését bizonyító jegyzettel Munkácsy ceruzarajza. Békéscsaba, 1861. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 83