Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)
De folytassuk tovább Munkácsy aradi életét! Gyöngyössy levele még egy fontos adatot tartalmaz: Munkácsy keveset keresett Albrechtnél, 2 forintnál többet nem tudott „összehozni". A nyomort jókedvűen tűrte ugyan, de kosztja napi 15 zsemlye volt: 5 reggel, 5 délben és 5 este. Meleg ételhez olykor vasárnap sem jutott. A legények le is nézték, s elnevezték Zsemlés Miskának. Hasonló élet rajzolódik ki Munkácsy önéletrajzából: „ Úgy éreztem, hogy napról-napra szerencsétlenebb vagyok, hiába néztem a jövőbe, mindenfelé el volt zárva az út. Még csak reményem sem volt, hogy megszabadulok a környezettől, amely napról-napra elviselhetetlenebbnek tetszett. Nemcsak lelkileg, hanem testileg is megtörtem, összeestem. így például hat hónapon át nem ettem meleg ételt, csak kenyeret, néha egy kis darab szalonnát, vagy sajtot és egy korty bort ittam hozzá. (Végvárinál: „Persze, soha egy korty bort se." — Cz. I.) Ez az életmód természetesen nagyon legyengített. A második év végén már nagyon rossz bőrben voltam, alig volt jártányi erőm és gyakran kiütött rajtam a láz, úgy, hogy dolgozni sem tudtam. Mi lesz velem? - aggódtam magamban. -A magad embere vagy, másra ne számíts - zúgott fülembe állandóan nagybátyám figyelmeztetése. ^Pénzem a végét járván (szó szerint: anyagi lehetőségeim végén), kimerülve, betegen nem volt más választásom, mint visszatérni Reök nagybácsihoz. Időközben nagyon szerény állást szerzett magának Gyulán, a mi pátriánkban. Ez az a hely, ahová boldogan visszatértem.< 23 (Ez utóbbi, a nagybácsi házát pozitívan bemutató mondat eddig kimaradt a fordításokból!) Ezzel elkezdődik Munkácsy életének gyulai időszaka. „AZ ASZTALOSSÁG ÉS A MŰVÉSZET KÖZÖTT" - GYULA (1861) Az ország politikai helyzete 1860-ban alaposan megváltozott. A rákényszerített Bach-rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s Ausztria a külső és belső kényszer hatására feladta az önkényuralmat. Az 1860. október 20-án kiadott Októberi diplomában ismét a megyékre bízta az ország közigazgatását. Békés megye az elsők között szervezte újjá a megyerendszert, s a megyei közigazgatás november 18-án megkezdte működését. A nemzet az 1848-hoz való ragaszkodását azzal fejezte ki, hogy a negyvennyolcas tisztviselőket helyezte vissza állásaikba. „Megható jelenet volt együtt látni a megye azon fiait - írja a szemtanú a tisztválasztó ülésről -, akik a hazáért küzdöttek, börtönt szenvedtek, és látni a választó közönség azon őszinte ragaszkodását és lelkesedését, mellyel azokat mintegy jutalmul a megye tiszti állásaira helyezte." A 48-as Radical-párti Reök István is helyet kapott a megválasztott tisztikarban, noha 1848ban még nem Békés megyében élt. Már 1860. október 22-én Gyulán találjuk, ahol előbb a városi tisztikarban „tiszttartó tanácsnok", majd 1861 márciusától a megyénél „fizetéses törvényszéki bíró". Otthagyta hát a gerendási tanyát, s 1860 utolsó negyedében Gyulán a Pacsirta utcában bérelt lakásba költözött. Régi fordítás: „Betegen, agyonhajszolva, összetörve visszaindultam nagybátyámhoz. Csak annyi pénzem volt, hogy éppen elutazhattam hozzá. Most már Gyulán lakott, ahol időközben nagyon jó állást szerzett magának." 71
