Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

get átvenni? Ó késznek nyilatkozott; elis indult a hajóval. Hat napig nem hallottak róla semmit sem, a hetediken azonban beállított porosan, kiizzadva a könyvelő szobájába s csak ezt monda: ,megjöttem uram.' ,Elvégezte a megbízatást' kérdé a könyvelő. ,El uram.' ,A nyugtát is átadta?' A pénzt is elhoztam' - inge alá nyúlt s kivette a kendőbe burkolt 3000 frtot minden hiány nélkül. Mind a könyvelő mind Albrecht elcsodálkoztak a hűség felett s 25 p. frtot adtak neki. E pénznek ő nagyon megörült, mert ennyit még soha nem vallhatott egyszerre a magáénak. Első dolga volt egy képnek a megvásárlása, a melyet a Bettelheim testvérek könyvkereskedésének kirakatában látott. E kép 3 frtba került s egy férfi alakot ábrázolt, - többre nem emlékeznek -, vett magának, már előbb is apródonként, de most nagyobb mennyiségben rajzpapirost, ceruzákat s ugy sejtik festéket is. Nagy jártassággal birván a tulipános ládák szabad kézzel való festésében, bizonyosan gyakorolta magát ezekben, s minthogy uj tárgyakat talált, a melyeknek technikája ingerelte rajzolni vágyó lelkét, - ez uj alakzatok uj képzeteket szültek. A könyvelő emlékszik, hogy a falak tele voltak az ő és társai rajzaival, de kivált az ő szokása volt, hogy a mosdó és éjjeli szekrények belsejébe alakokat, leveleket, tulipánokatfestett és rajzolt, a mit be is kellett néki tiltani. A legények nem háltak a műhelyben, hanem fogadott lakásban, melyet nekik kellett fizetni. Munkácsy szegény fiu volt kevés fizetéssel, s azért nem tehette, azért a műhelyben aludt, s minthogy még ágyneműje sem vala, valószínűleg hol az egyik, hol a másik inassal. Innen 3-4 hónapi tartózkodás után Budapestre ment. Már mint Albrecht műhelyében itt nem dolgozott. Albrecht műhelye a megyeház utca 1. sz. alatt volt, a hol most, mint emlékezni méltóztatik, Nikodém úr háza van. A veranda féle hátulsó épület már akkoriban állott. Ennyi az, a mit Albrechttől megtudhattam. Mint hallom egy Gyöngyösy nevezetű címfestő többet tud róla, de nem bírtam még vele beszélni. Milyest ezt megtehetem, értesíteni fogom Nagyságodat a hallottakról. Magamat kiválló kegyeibe ajánlva, kitűnő tisztelettel vagyok Nagyságos Felügyelő Urnák Aradon 1887 jan. 10

én alázatos szolgája FRINT LAJOS" A levél téved az adatokban (Munkácsy érkezése, tartózkodási ideje), de a leírt emlékek értékesek. Mindenekelőtt el kell fogadnunk Munkácsy szakmabeli tudásának fogyatékosságát. Csabán csak parasztbútorokat készített, így egyszerűbb darabokat bíztak rá. (Inastársa is csak arra emlékszik, hogy éjjeliszekrényeket készített.) Eléggé ismeretlen a marosi hajóút története, s Munkácsyra vall a 25 forint felhasználásának módja is. A levél írója szerint Munkácsy a műhelyben aludt, s azt is feltételezi, hogy valamelyik inastársával egy ágyban. Ezt Gyöngyössy is így említi később: egy ideig egy ágyban aludt vele Miska. A két, egymástól független adat erősíti egymást. A mindent összefirkáló Miska itt is előkerül, akárcsak korábban Csabán vagy később Gyulán. A leírt emlékek értékét növeli, hogy Gyöngyössy nevét csak a levél végén említi, így Gyöngyössy élménye nem befolyásolta a leírásban. Ezt a firkáló Miskát idézi fel Dunajecz László a Művészet 1969. novemberi számában: „Itten Munkácsy nem csak ládákra, bútorokra festett szebbnél szebb tulipánokat, hanem -főnöke nem kis bosszúságára - a műhely falait, a bútorok belsejét is arcképekkel és virágokkal rajzolta tele. A ,hibáját' főnöke csak azért nézte el, mert a fiatal legény ügyes, lelkiismeretes asztalos munkájával nagyon meg volt elégedve." Honnan vette ezeket az emlékeket a cikkíró, nem közli. Régi újságcikkek alapján vagy a szájhagyományból? Száz évvel az események után a kettő könnyen összekeveredik. 70