Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

IV. Amíg a művész csillaga felragyog (1858-1869) AZ ASZTALOSLEGÉNY ARADON (1858.október-1860) Munkácsy alig négy-öt oldalt szentelt önéletrajzában az Aradon először eltöltött két évnek. Mi más forrásokat is felhasználva - megpróbáljuk kibővíteni ismereteinket Munkácsy aradi életéről. Abban az időben a céhszabályok előírták, hogy a felszabadult legény legalább három évet a megyén kívül vándorlásban töltsön, hogy így gyarapítsa ismereteit, s csak ezután jelentkezhetett a céhnél, hogy „remekét" elkészítvén felvétesse magát a mesterek közé. Munkácsy is így tett. Ezért utazott a „megyén kívülre", a közeli, alig hatvan kilométerre lévő Aradra. „Magam maradtam, gondolkozni kezdtem, azaz álmodozni és a vonat robogása csak növelte képzelődéseimet. Megtapogattam zsebemben az öt forintot, s azt hittem, hogy most már nem kell visszariadnom semmitől, nem érhet semmi baj és semmi veszedelem. Útitársaimnak gyors nyíltszívűséggel mindjárt elmeséltem körülményeimet, s az egyik rögtön védőszárnyai alá fogadott. Mikor hat óra táján megérkeztünk Aradra, segített is nekem, hogy ládámat a ,herberg -be bevigyem." A herberg a legények átmeneti szálláshelye volt a céhkorszakban. Akár átutazóban voltak a városon, vagy azért érkeztek, hogy munkahelyet szerezzenek, a herbergben kellett megszánniuk, s 24 órán belül a legényeket felügyelő „atyamesternél" kellett jelentkezni, az jelölte ki a soron következő mestert a legénynek. Ezt a céhszabályok írják elő. Munkácsy egy ilyen nagyvárosi herberg világát festi le a következőkben, de mestere kiválasztásakor - úgy látszik - eltértek a céhszabályoktól, amit egyébként üldözendő tettnek tekintett a céh. De hallgassuk őt: „A Herberg >egy hely szerző-féle helyiség volt, ahová minden mesterség munkásai jöttek munkát keresni^.

21 Szerencsétlenségemre éppen szombat este volt, s У ez a Népház telve volt<,.

22 Az egyik sarokban kártyáztak, a másikban nevetgéltek, ettek-ittak az emberek, egyszóval olyan élet volt itt, mint amilyet Zola szokott lefesteni a regényeiben. Nem tudnék versenyezni vele ebben a festésben, hát nem is próbálkozom, csak azt akarom elmesélni, hogy én hogy nézhettem ki ilyen környezetben. (íme: Munkácsy olvasta Zolát, s ha nem is versenyzett vele, nemegyszer igyekezett hasonló leírásokra, mint Zola regényeiben! - Cz. I.) Egyedül, elhagyva, bambán és tájékozatlanul tévelyegtem az emberek között. Nem mertem leülni sehová se. Pedig egyre az járt az eszemben, hogy most már olyan vagyok mint a többiek, felszabadult mesterlegény, egyenjogú, egypajtás - mégis inasnak, alárendeltnek éreztem magam s ez nagyon szerencsétlenné 21 Régi fordítás: „helyszerző-féle kocsma volt, ide jártak az összes állástalan mesterlegények". (A „kocsma" téves beállítás. Munkácsy pontosan bemutatja a helyet: „comme un bureau de placement où les ouvriers de tous métiers venaint chercher de l'ouvrage".) 22 Régi fordítás: „már nem kaptam szállást". (Munkácsy pontosan megnevezi a herberg nevét: „cette Maison-du-Peuple était plaine" = ez a Népház telve volt.) 66