Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Perényitek nincs, nincs Batthyánytok; Kossuth, az Isten második fia: Nagy-Sándor sorsa szinte nem titok; Külföldön érzi, mint nyög Hunnia... Elveszett: Aulich, Damjanich, Csányi... De majd eljő még Messiásotok, Táncoljatok, magyar hon leányi! Addig... ti lányok, csak táncoljatok! Kivégezték a lelkes Szacsvayt; - Itt táncnak vége-hossza ne legyen: Mi várja még a nemzet jobbjait? Mert a hazának dolga jól megyén; A rengetegben, kik bujdokolnak Akasztófákká lettek tölgyeid, Vadak helyett, - mind vérző honfiak! Óh hon!... Azért táncolnak hölgyeid! Táncoljatok, lányok! Táncoljatok! Hisz úgyis már rég nem táncoltatok; Magyarország vigalom színhelye, Éppen most van a táncnak ideje!" Sárosi 1850 februárjában a közeli Komádiban írta ezt a költeményt. A mulatozó ifjúság és az ország helyzetének (a szabadságharc utáni megtorlás) szembeállítása kíméletlen vád a közelmúltat feledő, táncoló ifjúság felé. Az utolsó előtti versszakban mintegy öszefoglalja mondanivalóját: „Akasztófákká lettek tölgyeid... Azért táncolnak hölgyeid". A „dörgedelmes hangjával" szavaló Reök hatása ilyen verssel döbbenetes lehetett. E kis kitérő után kövessük Zsilinszky történetének folytatását! „Következtek más és más szereplők, mindinkább erősbödő tetszésvihartól kísérve. Egy ilyen alkalommal a taps lecsillapodása után Reök István az őt bámuló Miskára tekintve monda: - Mostmár mindenkit hallottunk, csak Miskát nem, állj elő fiú, itt a hegedű, mutasd meg, mit tudsz. Játszd el a: ,Nézz rózsám a szemembe...' kezdetű nótát. Miska röstellkedve eleinte csak szabódott, hogy őnem tud hegedülni, de sok biztatásra, látva maga körül a derült arcokat, nekibátorodott. Kezébe vette a hegedűt, egész komolysággal recsegtetni kezdte a már sokszor kipróbált nótát, mire az egész közönség végtelen nevetésben és tapsban tört ki." És a történet még most sem ér véget. Negyven év múlva, 1891 körül, Korbay Ferenc külföldön élő zongorapedagógus Londonban kiadja világhírű magyarnóta-gyűjteményét Hungarian melodies címmel. A beírt dedikáció szerint örömmel küldi a rég ígért daloskönyv egyik példányát barátjának, Munkácsynak, s benne mindjárt az elején, a második számú dal, a Nézzél csak a szemembe: „Nézzél csak a szemembe Jól olvasom, látom is, Mit olvasol belőle? Hogy a legény mind hamis, Ugye azt mondja, Ugye jól látom, Ugye azt mondja, Ugye jól látom, Te vagy az angyala, Csalogatsz régóta, Ragyogó csillaga. Harmadfél év óta." Úgy látszik, Munkácsynak sokáig kedves nótája vagy kedves emléke maradt ez a dal, így kerülhetett a kötet elejére. így telt el az 1854-es év. Nappal Vidovszkyéknál, este haza a nagybácsihoz. „Roppant szórakozott volt - írja róla a korábban már említett Vidovszky -, a szoba kulcsát nálunk hagyta s a speiz kulcsát elvitte..." Reök nyilván az ügyeit intézte, gazdaságába járt ki Gerendásra, de találkozunk olyan irattal is, amely szerint Debrecenbe megy fontos tárgyalásra. 1853 végén - ugyanakkor, amikor átköltözik új lakásába és visszakapja diplomáját - újabb terven dolgozik, egy gőzmalom-részvénytársaság alapításán. Az ötletet a szükség diktálta: 34