Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

„E folyamodványban előhozott okok mind alaposak, és egyről egyre állanak - írja a kérvényt támogatva a csabai főszolgabíró -, amiért is részemről is kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ámbár a vidékünk gazdag és más környékeknek is élelemtárul szolgálhat, mindamellett a közlekedési eszközök hiányában az isten áldását e vidék nem képes pénzzé tenni s így szükségeitfedezni nem képes. - íme jelenleg is bár mostoha termés vala és gabona mindenütt kevés vagyon, mégis a termesztő terményeit nem képes pénzzé tenni, s ha igen, azokat nagy nehezen és olcsó áron kénytelen elvesztegetni." A társaságba csabai birtokosok jelezték belépésüket - közöttük Steiner Jakab 8000, Beliczay József 10000 forinttal -, de ott találjuk Berger Móricz haszonbérlőt és Schwarcz Sálamon kereskedőt is. Végül is az őrlési adó bevezetésének híre visszaléptette a jelentkezőket, s Reök 1854 januárjában lemond a gőzmalom-alapításról. Ez volt az utolsó kísérlete közszereplésben. S ezután - 1854-től - munkásságát jó ideig nem bizonyítják levéltári adatok. Műkedvelő társulat szervezése, sorsjáték a Nemzeti Színház javára, gőzmalomrészvénytársaság terve jelzik nyughatatlansagat, tenni akarását. Tulajdonképpen az utóbbi két év jelentős megmozdulásainak vezéralakja volt Csabán. Igazat kell adnunk tehát Zsilinszkynek, amikor így foglalja össze Reök működését: „... személyes kiváló tulajdonai és magas műveltsége a közönség kedvencévé tették őt. Rövid idő alatt oly társadalmi tekintélyre tett szert, mely kedvezőbb politikai viszonyok között bizonyára magas állást biztosítottak volna neki." De így!? - Birtokos lesz Gerendáson, s hosszú időre eltűnik előlünk. Pedig visszakapott ügyvédi foglalkozását folytatja: „... minden tekintetben hűen, igazságosan s kinyert bizalommal működik..." - írja róla a főszolgabíró. Utoljára hagytam - időben egyébként is most következne - Reöknek egy különös ügyét 1854 első feléből. Még valamikor az év első hónapjaiban útlevélkérelmet adott be, hogy a poroszországi Breszlau városába utazhasson, ahol „... Reök István ügyvédnek, - köztudomásúlag szül. Grobeth Lujza neje javai tárgyában... pörös keresete vagyon, melyhez személyes megjelenésök kívántatik, s - midőn nejének gyengélkedő állapota a fürdők használását kívánná, kerelmök megadása ellen, - miután mind erkölcsi, mind politikai tekintetben a legszebb oldalról tűnnek elő- észrevételt nem tehetvén, - a kért útlevél kiszolgáltatása a tárgy sürgősségénél fogva mielőbb ... kívánatos volna" - olvashatjuk a kérelmet támogató hivatalos iratban. Reök tehát feleségével kíván elutazni, hogy első felesége javait perelje. A támogató irat úgy beszél feleségéről, mint jelenlevőről. Ki volt ez a feleség: Grobetti Lujza, aki előzőleg otthagyta, és Munkácsy sem említi soha, hiszen 1852-ben és 1853-ban is „legény-életet" élt a nagybácsi. Vagy Omaszta Mária, akivel a következő évben, 1855-ben már együtt él, és májusban gyermekük született? Reök májusban Nagyváradon személyesen sürgeti meg az útlevelet a kerületi biztosnál, s pótolja az elmaradt személyleírást: „Méltóztatik emlékezni, hogy szőke vagyok, szemeim kékfélék ... Nőm leírása nem tudom, szükséges-e. О magas, barna, catholica s szintoly kora mint én." Ha koruk egyezik, akkor csakis Grobetti Lujza lehet, hisz ő csak négy évvel volt fiatalabb; Omaszta Máriáról, a 16 évvel fiatalabb második feleségéről ezt nem állíthatta volna még a legfelületesebb személyleírásban sem. De hogy került ide a felesége? Csak a peres ügy miatt volt kénytelen leutazni Csabára? Az idézett írásból nem ez derül ki. Viszont az adókönyvek Reököt magánosnak mutatják. Ugyanígy ír róla 1853 elején a csabai főszolgabíró: „Nejepedig tőlle elmenvén Pesten lakik." A kérdést az útlevélügy egyik iratának „külzete" oldja meg, ahol a következő megjegyzés található: „... Stefan Reök aus Csaba und seiner Gattin Louise Groszbeth..." (Tehát: Reök István Csabáról és feleségének, Groszbeth Lujzának.) Kétségtelen tehát, hogy első feleségéről van szó. A kérdés további részét - hogy kerül ide felesége? - nem tudjuk megfejteni, s a feltételezéseket sem folytatjuk tovább. Hadd említsünk meg még annyit, hogy Reök és felesége 8-10 hétig kívánt távol lenni, s előre jelzi, hogy valószínűleg újra ki kell utaznia októberben vagy novemberben a peres ügye miatt. Ha a különös problémát nem is oldottuk meg, valamit mégis ismét megtudtunk Reökről: 35