Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

Miskának „ egyszer sikerült paraszt ruhára szert tennie, s elhatározá magát, hogy Viola szerepét fogja játszani. Tehát megtartottuk az előadást Steiner bácsi házánál, de be sem fejezhettük, mert értünk jöttek, hogy haza takarodjunk." Akis történet annál érdekesebb, mert tökéletesen igazolhatjuk. 1854. április 21-én ugyanis Nyíri György színigazgató Csabára érkezik, s beterjeszti a főszolgabírónak az előadandó művek jegyzékét. Köztük van a Viola. Valamilyen betyártörténet lehetett. Nyilvánvaló, hogy az előadás hatására akarta Miska eljátszani a darabot. S hogy járt-e színházba?... Nem is akárhogyan! Zsilinszky feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy „ha lovardái vagy színi társaság jött a városba, Miska azonnal barátságot kötött a társaságnak valamelyik harmadrangú tagjával, hogy annak pártfogása mellett bejuthasson az előadásra. Ha a protekció nem használt, úgy cselhez folyamodott és észrevétlenül beszökött valamely rosszul őrzött nyíláson. Sokszor éppen akkor dugta ki szőke fejét a pódiumon, amikor a függöny felgördült. Ilyenkor aztán volt taps és nevetés a közönség között; csak Pista bácsi csóválta komolyan a fejét." Nincs jogunk kételkedni a visszaemlékezés hitelességében, mert nemcsak Miska elevensége élethű benne, hanem a szigorú, mégiscsak diplomás nagybácsi, „tekintetes Reök István úr" tekintélyén esett sérelem is. Eseményeket lehet szépíteni, de történeteket kitalálni - aligha. Ugyancsak Zsilinszky jegyezte fel a következő történetet: „A rajzolgatás mellett Miska szerette a zenét is, habár a fütyülésen kívül soha nem bírt valamely hangszeren nagyobb ügyességgel játszani. Nagybátyja híres zenész, kitűnő hegedűs és általában műkedvelő ember volt. Üres óráiban gyakran hegedűjátékával mulattatta vendégeit. Ilyenkor Miska egészen elmerengett a szebbnél szebb nóták mellett, és gyerekésszel szeretett volna ő is hegedülni. Egy ízben, mikor Reök István távol volt, megtörtént, hogy Miska belopózott az irodába, és az ott lévő tiltott hegedűn kezdte próbálgatni ezt az ismeretes nótát: Nézz rózsám a szemembe... Minthogy azonban sehogysem bírta a hangok melodikus rendjét előidézni, dalolás által iparkodott segíteni a bajon. Eközben a hazatérő nagybácsi a furcsa zene hallatára megáll az ablaknál és mosolyogva hallgatózik egy ideig. Aztán egyszerre benyit az irodába és szigorú hangon kérdi a fiútól: - Hát te mit csinálsz itt? Miska meglepetve ijedten állt ott, néhány perc kellett hozzá, míg bátorságot vett magának; ezt felelte: -Hát csak próbálgattam, hogy tudnék-e úgy, mint Pista bácsi. — Hja, barátom, azt tanulni kell ám, nem próbálgatni. Tanulás nélkül soha semmiben sem viszed sokra - volt a felelet." A történet folytatása már az eddig agglegényéletet élő Reök helyzetének megváltozásába is betekintést ad: „Reök István néha házi mulatságot rendezett. Minthogy a Bach-korszakban semmiféle nyilvános mulatság nem volt megengedve, a művelt családok Csabán és másutt is házi összejöveteleket rendeztek, melyeken hazafias zenedarabok és tiltott forradalmi költemények előadása mellett kerestek szórakozást, azok mellett sírtak és vigadtak. Akkor Sárosy Gyula volt a legnépszerűbb költők egyike, és az ő ,Táncoljatok lányok, táncoljatok...' kezdetű szép költeménye képezte a legkedveltebb szavallati darabot. Reök István jó szavaló lévén, többször felhívatott egyegy ily költemény előadására, amiért rendesen megtapsolták." Hogy fogalmunk legyen az esti összejövetelek hangulatáról, közöljük a címe alapján teljesen politikamentesnek vélt dal szövegét: „FARSANGI DAL Táncoljatok lányok, táncoljatok! Tekintsetek Arad és Pest felé, Hisz úgyis már rég nem táncoltatok; Ott is járják, - szintúgy fúlnak belé!... Magyarország vigalom színhelye: Járják az osztrákok kötéltáncát, Éppen most van a táncnak ideje! Csörgetik a zsarnokok rabláncát. 33