Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

A húzás és hangverseny napját egyelőre meghatároznunk lehetetlen, arról tehát később értesítendjük idején korán a t. közönséget. A hangversenyhez külön belépti jegyek lesznek itt helyben kaphatók. Részvétet kérünk, hogy szép eredményt mutathassunk! Kelt B.-Csabán Jul. 5-én 1853. REÖK ISTVÁN" Hónapokig tartó szervező munka következik. Többször protestál a hatóságoknál, mert akadályozzák a sorsjegyek terjesztését és a „tancvigalom" engedélyezését, végül szeptember 26-án délután megtarthatják a 154 összegyűlt tárgy kisorsolását a „helybeli nagy sétakertben". Az esti tancvigalom hajnali négyig tartott ugyanitt, miközben a „pesti Sárközi féle hangászok mulattatták a közönséget". Polner, kötelességét teljesítve, október elsején jelenti a megyefőnöknek, hogy a rendezvény rendben folyt le, „idegenek is voltak, de kevesebben, mint várattak" - írja. Ha valaki átnézte volna a sorsjegyaláírási íveket, az osztrák önkénnyel szembenállók legkiválóbbjait találhatta volna együtt, összegyűjtve. A sorsjegyek ügyét azért követtem ilyen részletesen, mert jó példája a „rendőri felügyelet" alatt álló Reök kötelességtudatának, következetes kitartásának. A nemzeti ügy pártolása, mint alapvető követelmény, később is előkerül Reök és a felnőtt Munkácsy levelezésében, s amit számon kér majd a világhírűvé vált festőtől - a hazai művészet pártolását! -, azt maga meggyőződéséből nemcsak vallotta, hanem meg is tette a kor legveszélyesebb időszakában. Erre az időre esik Reöknek több kísérlete, hogy jogi végzettsége alapján biztos megélhetési forrást találjon. Az Apponyi gróf ügyészi teendőinek ellátása után most az Apponyi-birtokkal szomszédos Trauttmannsdorff grófnő jogi ügyeinek intézéséről tudunk. Augusztusban a csabai árvabizottmány „törvénytudó ülnöki" tisztségére is jelölik - évi 310 forint fizetést jelentett volna -, de „közakarattal" a helybeli Eördögh Frigyest, a város 1848-as képviselőjét választják meg. Ettől az állástól tehát elesett. Végre szeptember 10-én engedélyt kap ügyvédi praxisának ideiglenes folytatására, melyet októberben megerősítenek. Ezzel egyidőben költözik át új lakásába Vidovszkyék mellé, amit Munkácsy is említ. A beköltözés azonban nem ment könnyen. Még valamikor az év tavaszán kibérelte a város főterén lévő Trauttmannsdorf-féle gazdatiszti lakást, mint a grófnő uradalmi ügyésze. Közben azonban a csendőrség elhelyezésére sürgős megoldást kellett keresni, s épp ezt az épületet szemelte ki magának a szárnyparancsnokság: nagysága megfelelt, központi fekvése pedig elsőrendű a csendőrség számára. A szárnyparancsnokság akár rekvirálás útján is kész volt a házat megszerezni. Reök protestált, az uraság is, végül a csendőrségnek más, megfelelő lakást találtak. Alig múltak el a csendőrség által okozott viharfelhők, újabb pályázó akadt: a főszolgabírói lakást és hivatalt kívánták benne elhelyezni. Reök április 21 -én a főszolgabíróhoz írt Nyilatkozat és kérelemben tiltakozik a tervezett bérlet ellen: „... azon ház általam már jóval előbb kibéreltetett, miért annak bérbeadása jogom sérelme nélkül nem eszközölhető. Egyszersmind folyamodom alázatosan, hogy ha csak lehetséges, mi után teljesen szállás nélkül vagyok, mivelhogy a mostanit felmondtam, s az már más által kibéreltetett, engem bérlési jogaimban meghagyni kegyeskednének." A főszolgabíróság elhelyezését is megoldották máshol, így Reök és Miska 1853 Szent Mihály napján (szeptember 29-én) beköltözhetett a város főterén álló házba. „A kis házikóból nagyobb, tágasabb lakásba mentünk, a Vidovszkiék szomszédságába" - ennyi, amit Munkácsy ír a költözködésről, s mennyivel bonyolultabb volt! Előkelő háznak számított abban az időben: benne „ utcára nyíló három szép világos szoba találtatik, az udvarra nyíló részében... (lévő) helyiségekből szintén tisztességes szobákat lehet csinálni" - írja róla az elöljáróság, amikor még főszolgabírói hivatalt terveztek benne. 30