Czeglédi Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 26. Békéscsaba, 2004)

VIDOVSZKYÉK SZOMSZÉDSÁGÁBAN Miska bizonyára jobban érezte magát új - sokkal előkelőbb - lakásában, de elsősorban annak örült, hogy a szomszéd családban meleg otthonra, gyermekeiben vidám pajtásokra talált. „Rögtön benső barátságot kötöttem Vidovszkiékkal, különösen a velem egykorú gyere­kekkel. Most már csak keveset voltam otthon, hogy úgy mondjam: hetedik gyerek let­tem Vidovszkiéknál, s miután bátyámnak sem volt semmi kifogása ellene, sokkal job­ban éreztem magam náluk, mint odahaza. Vidovszkiné valójában nagyon szeretett és éppen úgy bánt velem, mintha saját fia volnék. A jó asszony lett az én harmadik anyám." Ki volt ez a jólelkű család, aki ismét otthont adott Miskának? Az apa, Vidovszky János, ebben az időben az Apponyi-uraság kasznárja, így Steiner beosz­tottja volt. Felesége, Urszinyi Karolina, jómódú csabai polgárcsalád gyermeke. Házasságukból hat gyermek született. János, a legidősebb, Munkácsy idejében már túl járt a hu­szadik évén. Matild, az egyetlen lány, az előző évben ment férjhez a helyettes szolgabíróhoz, Lehotzky Viktorhoz. (Nevével már találkoztunk a rablótámadás jelentésekor.) Az akkor 13 éves Károly kevesebb tehetséggel rendelkezett, így kereskedő lett belőle. László, a későbbi dobozi gazdatiszt, egy évvel idősebb, Feri, felnőtté válva gyomai főjegyző, később csabai árvaszéki ül­nök, egy évvel fiatalabb volt Munkácsynal. Ok voltak Miska legkedvesebb barátai - korban is egymáshoz illettek. A legkisebb gyermek, Gyula, a maga három évével aligha lehetett játszótárs, inkább csak lábatlankodott körülöttük. Az Apponyi-ház hatalmas, három és fél holdas kerttel rendelkezett a város központjában, s kinyúlt egészen a Körös-csatornáig. (Ma a József Attila utca és annak északi oldalán emelt épü­letek: a régi postaépület, az egykori Megyei Tanács épületei állnak az Apponyi-portán. Mellette, a templom felé eső szomszéd épületben lakott Miska és Reök bácsi.) Itt töltötte gyermekkorának utolsó boldog éveit Munkácsy. „Együtt tanultam új barátaimmal, akiknek házitanítójuk volt. Uzsonnára éppen olyan nagy darab vajaskenyeret kaptam - mint ők. Egész nap ott maradtam, késő estig, s csak aludni mentem haza nagybátyámhoz. Milyen boldog órákat töltöttem abban az áldott házban! A nagy udvar és az óriási kert csak növelték boldogságomat, mert ál­landóan tárva-nyitva voltak előttem. Nyári szünetben itt játszott és verekedett a város többi gyereke is. Vidovszkiék közül legjobban Ferencet és Lászlót szerettem, mert mind a hárman sokat rajzoltunk. Ferenc nagyon ügyes volt és egész estéket azzal töltöttünk el, hogy a kerek asztalnál, lámpavilág mellett képeket másoltunk. A fiúk anyja be-bejött hozzánk a szobába, ami csak fokozta lelkesedésünket, mert ő volt a bíró, aki rossz osztályzatot adott, ha valami nem sikerült. Legtöbbször ugyan szegény Lászlónak. így telt-múlt az idő és egyik nap a másikat követte, nem is tudom már, hogy hány hónapon keresztül." A Vidovszkyék körében eltöltött időből több apró történetet ismerünk. Néha naivnak vagy jelentéktelennek látszanak, de hozzájárulnak Munkácsy gyermekéveinek megismeréséhez. írásban is feljegyezték, és ma is élő hagyomány a következő kis történet: Vidovszky Feri igen ügyes karikatúrákat tudott festeni, jobban rajzolt abban az időben, mint Miska. A gyerekek kinn játszottak az udvaron, Munkácsy félrehúzódott - rajzolt. Feri bement érte: „Miska, gyere játszani, úgysem lesz belőled festő". A másik. A Magyar Nemzeti Galéria őriz egy kézírásos feljegyzést Munkácsy gyermekko­ráról. Valamelyik Vidovszky fiú írta már felnőttkorában. A visszaemlékezés eléggé pontatlan, a leírt események között időben nagy eltolódások lehettek, ma már ismert eseményeket tévesen mond el. Egy apró epizód azonban ide kívánkozik, mert a benne szereplő Steiner-ház miatt csak­is 1855, Omaszta József beköltözése előtt történhetett. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom