A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagy László András: „Veszett Daru”. Egy füzesgyarmati veszettállatorvos alakja a népi emlékezetben

„ Veszett Daru " egy Füzesgyarmattal szomszédos település népi állatorvosáról, a szeghalmi Ambrus Sándor személyiségéről és tevékenységéről ad részletes leírást.

14 A népi orvoslás általános alapelveinek felvázolása mellett igen jelentékeny megyei vonatkozású gyűjtött anyag jelent meg Oláh Andor műveiben, melyek amellett, hogy az itt közölt anyag mentális, strukturális hátterét adják, összehasonlítási alapot és tágabb értelmezési keretet is nyújtanak. A sárréti népi állatgyógyítás köréből származó fontos adatokat tartalmaz Márton László sárréti juhtartást feldolgozó kézirata.

15 Füzesgyarmat hiedelemfolklórjának jeles napokhoz kötődő hiedelmeit Schwalm Edit és Marty in Emília, a terhességgel és kisgyermekkorral kapcsolatosakat Laurinyeczné Sinkó Rozália dolgozta fel. Történeti adatok A hagyományos népi orvoslás fogalmi meghatározásában és értelmezésében Oláh Andor részletekbe menően rögzített definíciórendszerét és értelmezési körét követtem.

16 A Füzesgyarmattal határos Biharnagybajom református prédikátora, Birtalan Szilágyi János 1827-es Sárrét leírásában

17 néhány általa gyakorinak tartott megbetegedést említ (növényi mérgezés, szorulás, vizeletmegrekedés), amelyek között a veszettség is szerepel, s melyet gyógyíthatatlannak tart. Ezek közül az állatbetegségek közül legtöbbnek az okát és népi gyógymódját is közli. A gyógyító pásztorok eljárásait eredményesnek és követendőnek tartja, sőt a pásztorok felfogadásának kitételeként fogalmazza meg azt, hogy értsenek a jószág gyógyításához. Az egyik esetleírás révén az állat és az ember gyógyításának szoros összefonódását is megfigyelhetjük. „1-ször: A gyilkos csomorika... a csomorikának mérges torzsáját, mely édes ízűn ízlel, csak a juhok szeretik csemegélni... ha valamely juhot észrevesznek, hogy csomorikát evett... a sót a szájába benyomják, vagy pedig ha az nincs a szájába pesel és semmi baja nincs. " „2-szor: A szarvasmarháknak ártalmasnak írják... a kolokányt... hogyha ezt megeszi... felpuffantván a marhát megöli. A köznép ilyen esetekben azt tartja, hogy vizi pókot evett. Akármely ok légyen... az ollyan marhákon pedig ezzel, hogy az ember a végbél hurkáján bé nyúl és kihúzza kezével a ganéját mindaddig ameddig csak lehet, ekkor töltsön a marhának szájába tojással összehabart egy pohár jó borecetet, magába feláll a marha és semmi baja nincs. Ezt szemem láttára egy csordástól tanultam.... Ez a nyavalya pedig valamint a gyermeken... is... megesik a ganéját azonképpen csak ujjal, ameddig egy leány gyermek elérheti, kihúzattam belőle, ecetet a szájába és megszabadult nyavalyájától. Akármi okból származzon a barmoknak ezen nyavalyájuk, de az bizonyos, hogy ők is szorulásba, sőt ami veszedel14 MOLNÁR 1973. 179-204. 15 MÁRTON 1968. 5-165. 16 OLÁH 1986. 5-305. 17 BIRTALAN 1920. 60-69. 91