A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

Domokos Tamás - Lennert József- Répási Józsefné spektruma azonos: szaprofág-omnnifág-herbivor, a 3. Salicetumban pedig omnifág-szaprofág-herbivor a trend. Természetesen a nagy abundanciájú domináns és szubdomináns fajok táplálkozási típusa rányomja bélyegét az egyedszám alapján készített és szintén szalagdiagramos formában ábrázolt spektrumokra (14. ábra). így a nagy abundanciájú és dominanciájú szaprofág Carychium minimum, Vallonia pulchella és Vitrea crystallina miatt a minták összegyedszámának nagy része szaprofág (8. táblázat). Az egymással több szempontból is nagy hasonlóságot mutató Sí és S2 tájelemben a szaprofág csoport 50% feletti, az omnifág csupán 30% körüli részesedésű. A csekély példányszámban előforduló nagy testű herbivorok csak 0,5 és 15% körüli értékkel képviseltetik magukat. Az utóbbi herbivorok, mivel kis valószínűséggel és csekély abundanciával fordulnak csak elő, megbízhatatlan adatokat szolgáltatnak. Az S3 egyedszám alapján számított spektruma, a csekély példányszám miatt, inkább hasonlít a saját fajszám alapján készített H-SZ-0 értékeihez, mint az S

1 és az S2 egyedszám alapján számított H-SZ-0 értékeihez. A Salicetumok és a hullámtér szárazföldi malakofaunájának állatföldrajzi besorolását a 9. táblázat mutatja be, illetve hasonlítja össze.

14 A jelentősebb fajcsoportok csökkenő sorrendje mindkét esetben: szibéria-ázsiai - holomediterrán - pontomediterrán - adriato-mediterrán. A mediterrán fajcsoportba tartozó elemeket kiemelve és összevonva viszonylag magas arányt kapunk: 26,1% az egy évben vizsgált Salicetumban, és 39,39% a viszonylag tüzetesebben vizsgált hullámtérben. A Fekete-Körös ártéri térelem-csoportjainak összehasonlító malakológiai vizsgálata Az 1-8. táblázatok a Fekete-Körös árterére vonatkozó faunisztikai, cönológiai és ökológiai adatokat mutatják be a korábbi kutatók és saját gyűjtéseink alapján. A várakozásunknak megfelelően a hullámtérben (H) a leggazdagabb a fauna (28 taxon - 10. táblázat). Ebből a hullámtéri 28 taxonból 17 az uszadékból is előkerült, és 6 taxon csak az uszadékból került elő. Az uszadékminták (2. táblázat 1, 6, 8, 11. és 13. oszlopa) összevont molluszkumának, azaz 4250 egyednek az 51,04%-a (2169 darab) Vallonia pulchella, 13,58%a (577 darab) Monacha cartusiana, 9,93%-a (422 db) Cochlicopa lubrica, 8,59%-a (365 db) Zonitoides nitidus, 5,91 %-a (251 db) Perforatella rubiginosa volt. Jelentősebb, 3-4% körüli értéket ért el még a Vitrea crystallina (158 db) és a Vertigo pygmaea (151 db), valamint 1,67%-os (71db) volt a Carychium minimum. A Salicetumok (4-8. táblázat) jelentősebb fajainak uszadékban való megjelenési arányát vizsgálva megállapítható, hogy a Carychium minimum átlagos dominanciája 45,46-ról 1,67%-ra, a Cochlicopa lubricaé 15,61 %-ról 9,93%-ra, a Vitrea crystallina 5,51 %-ról 3,72%-ra csökkent, a Vallonia pulchella pedig 11,34 %-ról 51,04%-ra nőtt (az első szám a Salicetumban, a második pedig az uszadékban tapasztalt érték). Szembetűnő a Carychium minimum drasztikus visszaesése és a Vallonia pulchella %-ának megnégyszereződése. A változások okát az uszadék származásában, a hullámtéri térelemek felületarányában kell keresni. Ha feltételezzük, 14 BÁBA 1982. 52