A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Domokos Tamás–Lennert József–Répási Józsefné: A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. (Három füzes malakológiai vizsgálata)

A Fekete-Körös-völgy magyar szakaszának szárazföldi malakofaunája II. hogy az uszadék az egyes térelemek faunájának szelektív elragadásával keletkezik, akkor az előbb említett domináns fajok kvantitatív elemzése arra enged következtetni, hogy az uszadék a legnagyobb felületűnek mondható gyepekből származik. A Salicetumok fajai csak jelentéktelen %-ban jelennek meg az uszadékban: részben a kisebb felületükből adódóan, részben pedig a bennük és a környezetükben működő szűrők és uszadékfogók miatt. Ezt támasztja alá, hogy az uszadékban talált molluszkák összegyedszámának közel 70%-át a sztyepp elemek, elsősorban a kis termetű Vallonia pulchella, a növényevő Monacha cartusiana és a kis termetű szaprofág Vertigo pygmaea teszi ki. A Salicetumokra jellemző fajok (a higrofil Carychium, a mezofil Cochlicopa és az erdőlakó Vitrea) aránya csupán 15% körül van az uszadékban. (In situ közel 50%!) Az alacsony vízállásnál az uszadék gyepes, bokros és szalicétumos térelemekből származó molluszkumot ragad magával a szűrőöv intenzív működése közepette. Ekkor az uszadék, az árnyékosabb biotópokat kedvelő, elsősorban erdei és higrofil fajok nagyobb gyakoriságát kell, hogy mutassa; szemben a magas vízálláséval, amelynél az uszadékban a fotofil herbivor és szaprofág elemek veszik át, vehetik át a szerepet (15. ábra). Természetesen a molluszkák házának morfológiája, mérete; az uszadékszűrők és uszadékfogók, a vízáramlás sebessége és az ár időbeli fluktuációja is belejátszik abba, hogy a hullámtér, esetleg ártér melyik pontján, milyen béltartalommal köt ki az uszadék. Az előbb elmondottak rávilágítanak arra, hogy a hydrochor elterjedés mennyire komplex folyamat, s milyen sok ellenható tényezővel kell számolni.

15 15. ábra. Elvi rajz a hullámtéri gyűjtőhelyek elhelyezkedéséről (Az ábra a tengerszint feletti magasságok figyelembevétele nélkül készült.) A mentett oldali erdőkben a vizsgálataink előtt gyűjtött taxonok száma 29 volt. Míg a tározó 5 vizsgált gátközeli biotópjában előforduló taxonok száma csupán 19, addig a tározón kívüli erdőtagokban 22 (10. táblázat). Az eddigi ismereteink szerint a tározó erdőtagjaiból hiányzik az Árion circumscriptus, a Carychiumok, az Euconulus mlvus, a Helix pomatia, a Nesovitrea hammonis, a Perforatella rubiginosa, a Vallonia pulchella és a Zonitoides nitidus. Mivel a felsoroltak között több 15 DELI 1997. 53