A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Varga Péter–Bernert Zsolt–Fóthi Erzsébet–Gyenis Gyula: Lipp Vilmos vezetésével feltárt, Keszthely környéki temetők embertani anyagának antropológiai elemzése

Lipp Vilmos vezetésével feltárt, Keszthely környéki temetők elemzése Anyag és módszer A múlt század végén Lipp Vilmos több mint 6000, a Keszthely-kultúrával jellemezhető sírt tárt fel, köztük a keszthely-fenékpusztai erőd és a keszthely-dobogói temető sírjait is. Az akkori szokásnak megfelelően a csontvázakból csak a jó megtartású koponyákat mentették meg (az állkapocs nélkül), míg a többi csontot embertani vizsgálat nélkül visszatemették. A két lelőhely embertani anyagát ma már mindössze 102 koponya reprezentálja, amely a MTM embertani tárában van. A két temető leleteit összevontan értékeltük, mert az ásatási dokumentáció alapján az egyes koponyákról ma már egyértelműen nem dönthető el, melyik temetőbe is tartoznak. Az összevonás mellett szóltak a vizsgálati eredmények is, amelyek szerint az egész anyag homogén népességet mutat. A vizsgálat jelentősége abban áll, hogy ez idáig a Keszthely-kultúrából csak nagyon kevés jó megtartású embertani anyag maradt fenn, így eredményeink jelentősen hozzájárulhatnak e kultúra hordozóinak embertani megismeréséhez. A morfológiai nem meghatározásánál a koponyák 12 nemi dimorfizmust mutató anatómiai jellegét vettük figyelembe.

9 Az elhalálozási kor becslésekor felhasználtuk a koponyavarratok csontosodását,

10 valamint Lamendin és munkatársai

11 az egygyökerű fogak áttetszőségének változásán alapuló módszerét, továbbá Brothwell

12 és Huszár

13 megfigyelései alapján a fogak kopását. A koponya abszolút méreteinek felvétele és az indexek számolása során Martin és Saller 1957-es munkája

14 szerint jártunk el. Az antropometriai jellegek osztályozására Alekszejev és Debec kategóriáit használtuk.

15 A koponyakapacitást Lee és Pearson módszere szerint számítottuk ki.

16 A koponyák morfológiai leírásánál tíz jellemzőt vizsgáltunk. A fenti vizsgálatok során a makroszkóposán észlelhető patológiás esetek leírását is elvégeztük. Eredmények A nemi kifejezettség A vizsgált 12 nemi jelleg nemek szerint átlagolt értékeit az 1. táblázatban adjuk meg. A nemi kifejezettség a férfiaknál átlagosan +0,15 volt, a nőknél -0,41. A koponyákon megfigyelhető nemi dimorfizmus kicsi, a népesség nőies. A legférfiasabb bélyegnek a férfiak koponyáján a faciès zygomaticus (+0,77) és a glabella arcus superciliaris (+0,46), legkevésbé férfiasnak a processus mastoideus (+0,19) és a protuberantia occopitalis externa (+0,23) mutatkozott. A nők esetében a leginkább nőies nemi bélyeg a margó supraorbitale (-1,31) és a protuberantia occipitalis externa (-1,06), a legkevésbé nőies jelleg a protuberantis mentalis (-0,33) és az an9 ÉRY-KRALOVÁNSZKY-NEMESKÉRI 1963; ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970; ÉRY 1992. 10 NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI 1960; MEINDL-LOVEJOY 1985. 11 LAMENDIN-BACCINO-HUMBERT-TAVERNIER-NOSSINTCHOUK-ZERILLI 1992. 12 BROTHWELL 1963. 13 HUSZÁR 1976. 14 MARTIN-SALLER 1957. 15 ALEKSZEJEV-DEBEC 1964. 16 LEE-PEARSON cit. ÉRY 1992. 451