A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Varga Péter–Bernert Zsolt–Fóthi Erzsébet–Gyenis Gyula: Lipp Vilmos vezetésével feltárt, Keszthely környéki temetők embertani anyagának antropológiai elemzése

Varga Péter - Bernért Zsolt - Fóthi Erzsébet - Gyenis Gyula gulus mandibulae (-0,33) volt. Legnagyobb nemi különbséget a faciès zygomaticus és a squama occipitalis mutatott. Demográfiai eredmények Minden demográfiai elemzés alapja a pontos életkorbecslés és a nem meghatározás. Lipp Vilmos ásatásakor csak az ép koponyákat mentették meg, ezért a vizsgált minta nyilvánvalóan csak korlátozott mértékben reprezentálja a teljes népességet. A férfiak és nők aránya megközelítőleg kiegyensúlyozott (0,92). A vizsgálati anyagban gyermekkoponya nem volt. Fiatal felnőttkorban elhunytak kis számmal szerepeltek a szériában (4 nő). Ennek okát abban látjuk, hogy csak az ép koponyákat őrizték meg, a juvenilisek koponyái viszont a nyitott varratok mentén gyakran szétesnek. A vizsgált nők többsége aduitus korban halálozott el, a halálozási csúcs 3034 éves korcsoportra tehető. A férfiak többsége megélte a maturus életkort, halálozási maximumuk 45-49 éves korukban volt (2-3. táblázat, 1. ábra). A jelenség magyarázataként a terhességekhez, az abortuszokhoz és a szülésekhez kapcsolódó - elsődlegesen az aduitus korú nőket sújtó - elhalálozáshoz vezető események szolgálnak. A koponyák metrikus jellemzői A vizsgált koponyaméreteket, a méretek szórását, a minimum és maximum terjedelmet és az esetszámot a férfiaknál és a nőknél táblázatban közöljük (4. táblázat). A méretekből számított legfontosabb koponyajelzőket (5. táblázat) szövegesen értékeljük. A férfiak a hosszúság-szélességi jelző alapján hosszúfejűek (dolichokran), a hosszúság-magassági jelző alapján középmagas, alacsony koponyájúak (orthokran, chamaekran), a szélesség-magassági jelző alapján közepes és magas agykoponyájúak (metriokran, akrokran). A transversalis frontoparietális jelzőjük szerint közepesen széles, széles homlokuak (metriometop, eurymetop). Az arckoponya jelzői alapján a férfiak felső arca széles (euryen), közepesen széles (mesén), a szemüreg leggy akrabban alacsony (chamaekonch), az orrüreg pedig közepesen széles (mesorrhin). A nők a koponyajelző alapján hosszú (dolichokran), igen hosszú fejűek (hyperdolichokran), a hosszúság-magassági jelző alapján középmagas (orthokran), a szélesség-magassági jelző alapján közepesen magas (metriokran) agy koponyájúak. A transversalis frontoparietális jelző szerint a homlokuk széles (eurymetop), közepesen széles (metriometop). Az arckoponya jelzői alapján a nők felső arca közepesen széles (mesén), a szemüreg legtöbbször alacsony (chamaekonch), az orrüreg közepesen széles (mesorrhin). A koponyák egyéni metrikus paramétereit a 6. és a 7. táblázatban adjuk meg. A koponyák morfológiai és nem-metrikus jellemzői A járulékos varratok és varratcsontocskák nemenkénti megoszlását a 8. táblázatban foglaljuk össze. Megemlítjük a sutura supranasalis és a wormiana csontok mindkét nemnél megfigyelt jelentős számát. Egy esetben (453. leltári szám) os japonicumot figyeltünk meg. Ez a morfológiai variáció a mongol nagyrasszban fordul elő. A koponyák morfológiai jellemzőit a 9. táblázat tartalmazza nemenkénti bontásban. A férfiak homloka leggyakrabban meredek, de gyakori az átmeneti típus is. A nőknél a meredek homlok fordul elő legtöbbször. A nyakszirt általában ívelt, de 452