A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Hegyi Andrea–Marcsik Antónia–Kocsis S. Gábor: Az orrcsontok fejlődési rendellenességei humán oszteoarheológiai mintákban

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25 (2003) 375-382. AZ ORRCSONTOK FEJLŐDÉSI RENDELLENESSÉGEI HUMÁN OSZTEOARHEOLÓGIAI MINTÁKBAN - Hegyi Andrea - Marcsik Antónia- Kocsis S. Gábor Bevezetés Az orrtáj az arckoponyának életkor, nem és taxonómiai szempontból az egyik legjobban variálódó részét képezi. Lehet kicsi, közepes, nagy, keskeny, széles, magas, alacsony, gyengén vagy erősen kiálló, illetve kisebb-nagyobb szöget alkotó. Ezt a változatosságot jelzik a mindennapi életben használt olyan megjelölések, mint a sasorr, karvalyorr, pisze orr stb.

1 Érdemes kiemelni az orrgyök és az orrhát alaki variációit. Az orrgyök hosszúsága lehet rövid (mélyen behúzódó), közepes vagy magas. Szélessége a keskenytől az egészen szélesig változhat. Jellemző az egyes emberfajtákra, így például a legszélesebb és rövidebb orrgyök a mongolidoknál figyelhető meg.

2 Az orrhát lehet domború, egyenes és homorú (pisze). Gyerekkorban általában homorú, de felnőttkorra a három alaptípus különböző variációkban jelenhet meg. Taxonómiai különbözőségek vannak, például a dinárinál kiálló, ún. sasorr, az alpinál homorú, az armenoidnál hajlott orr figyelhető meg.

3 A fentiekben leírt két jelző általában összefügg egymással, fordított arányosságot mutat. Az orr alaki variációit Martin az orrhát lefutási alakja szerint osztotta három fő csoportba, amelyeken belül 5-5 altípust különböztetett meg az orrhát hosszúsága, az orrgyök mélysége, az orralap hajlása és az orrcsúcs állása szerint.

4 Az orrcsont az orrhátat alkotó, hosszúkás, páros csontlemez, melynek alakja a homokóraformától a téglalapig változhat, de előfordul hegyesszögű vagy tompaszögű forma is. A fejlődésekor bekövetkező késés azt eredményezi, hogy az orrcsont alulfejlett lesz (hypoplasia) vagy egyáltalán nem fejlődik ki (aplasia). Hiánya legtöbbször ajak és/vagy szájpadhasadékkal társulva, illetve valamilyen szindróma részeként figyelhető meg.

5 A rendellenesség előfordulása a történeti embertanban nagyon ritka. A külföldi irodalmak közül a legjelentősebb a Snow

6 által ismertetett két eset. Az egyik egy aduitus életkorú nőnél előforduló jobb oldali aplasia és bal oldali hypoplasia, a másik egy aduitus életkorú férfinél megfigyelhető bal oldali aplasia. Az első eset érdekessége, hogy az orrcsont-rendellenesség mellé premaxilla hypoplasia is társult. A hazai irodalmak egyáltalán nem említenek orrcsonthiányra példát, ezért jelen tanulmány célkitűzése, hogy a témában hazai leírás is születhessen. 1 BARTUCZ 1955. 314-315, 349. 2 HOLLÁN 1972. 822, 849. 3 FARKAS 2000. 235-249. 4 BARTUCZ 1955. 317, 349-350. 5 BARNES 1994. 1-3, 159-197. 6 SNOW 1974. 375