A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Füredi Ágnes: Honfoglalás kori temető Kálon

Füredi Ágnes lusként került a sírba.

54 Az érme a régészetileg viszonylag egységes temetőt a X. század elejére keltezi. A honfoglalás kori sírokból előkerült érméket Kovács László dolgozta fel monografikusán." A pénzek datáló értékének problémáját külön is elemezte.

56 Korábban Szabó János Győző is körüljárta a kérdést, ő nem tartja valószínűnek a különböző érmék hosszas használatát, generációk közti átöröklését még a láthatóan ruhán is viselt, átfúrt pénzek esetében sem.

57 Kovács László részletesen összegyűjtötte, feldolgozta az adatokat, és a láthatóan nem az érmét megszerző egyének sírjai esetében óvatosságra int a temetés korának megállapításánál.

58 Szerinte a nők, gyermekek mellé halotti obulusként adott pénzek akár kibocsátásuk után évtizedekkel is sírba kerülhettek, s ezt az egyéb, későinek tekintett sírleletekkel támasztja alá. A felsorolt tárgytípusok (például szélesedő végű pántkarperec, spirális végű karperec) esetében azonban nem zárható ki, hogy azok a X. század elejétől használatban voltak, s határozottan későinek tekintett leletek - például S végű karikák - csak kivételes esetekben kerültek egy sírba nyugati pénzekkel, (melyek nem a X. század elejéről valók).

59 Végső soron tehát a kálihoz hasonló érmek sírjait nem lehet igazán szűk időszakra datálni, de a jelek szerint a IX-X. század fordulóján kibocsátott darabok a X. század közepéig nagyrészt földbe kerültek. A káli temetőben talált érme esetében sem tartom valószínűnek, hogy azt évtizedekig tartó őrizgetés után helyezték volna az elhunyt kisfiú mellé. A temető használatát e lelet is inkább a X. század első felére datálja. Összegzés Szerencsés helyzetnek tekinthető, hogy a bemutatott temető majdnem teljes egészében feltárt, így szerkezete és a sírok elrendezése jól megfigyelhető volt. Mérete nem nagy, a jelek szerint egy kisebb közösség használta néhány generáción át. A temetkezési rend és a rítus tekintetében a temető egységes képet mutat. Nincsenek rátemetkezések, a nagyjából keleti tájolású sírok elkülönülő csoportokat, sírsorokat képeznek. Kevés melléklet volt a sírokban, hiányoznak a gazdag nemesfém tárgyak, a különböző, viselethez vagy lószerszámzathoz tartozó díszítő véreteknek még silányabb változatai sem kerültek elő. Nincs nyoma étel-ital mellékleteknek, s a lovas temetkezést is csak két lószerszámos sír képviselte. Mindezek után nem meglepő, hogy az általában előkelőséget, magas méltóságot jelző veretes öv nem volt egy sírban sem. A leletanyag azonban nem mondható igazán szegényesnek. A szablyák, a lószerszámok, az íjcsontok vagy a fülbevalók, karperecek a temető sírjai közül kiemelnek egy-egy rangosabb halottat. Természetesen ezek a mellékletek elsősorban a káli temetőt egykor használó helyi közösségen belüli tagozódás jelei. A melléklet 54 SZABÓ 1970. 265; KOVÁCS 1989. 34. 55 KOVÁCS 1989 - további részletes szakirodalommal, a lelőhelyek katalógusával. Az újabb adatokról tájékoztató jelleggel: KOVÁCS 1994. 194. 56 KOVÁCS 1988. 57 SZABÓ 1980. 50. 58 KOVÁCS 1988. 166. 59 KOVÁCS 1988. 167, 164-165. - összesítő tábla. 340