A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Füredi Ágnes: Honfoglalás kori temető Kálon

Füredi Agnes Éry Kinga kísérletképpen kettéválasztotta a káli temetőt egy északi és egy déli szárnyra, a temetőárok nyugati nyílásának tengelyében, s megpróbálta a két temetőszárny közti különbségeket összegezni. A választóvonal épp az általa korábban közeli rokonokként meghatározott 30. és 9. sír közt húzódik, ez is mutatja, hogy az elválasztást fenntartással kell fogadnunk. Embertanilag igazolva látta a temető két oldalának népessége közti különbséget. A déli oldalon nyugvók alacsonyabbak, és általában több élettani rendellenességet mutattak, mint a másik szárny egyénei. A kémiai vizsgálat eredményei is igazodni látszottak ehhez a megoszláshoz: a déli oldalon voltak a legkorábbi, az északin pedig a legkésőbbi sírok. Az adatok alapján azonban csak óvatos következtetésekre van lehetőség. A temető egészének használati idejét Lengyel Imre kevesebb mint száz évben határozta meg, azaz 2-3 generáció időtartamában. Az antropológus mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a temetőt azonos etnikumhoz tartozó, de két különböző származású csoport, például két nagycsalád népesítette volna be, különböző időpontban letelepedve. A régészeti eredmények ellene szólnak egy ilyen direkt elválasztásnak. Véleményem szerint az embertani feldolgozás során kimutatott különbségeket nem kell feltétlenül külön érkező csoportokkal magyarázni. A temető térképére tekintve is látható, hogy a sírcsoportok nem igazodnak a képzeletben húzott kelet-nyugati tengelyhez, kialakulásuk valószínűleg rokoni-családi kapcsolatokhoz vagy a rangbéli eltérésekhez köthető. Az egymást követő nemzedékek nem temetkeztek egymásra, ez is okozhatja a korai és késői

19 sírok területi elkülönülését. A temetőt egy közösség használhatta, mely több, különböző rangú és származású családból állt, és ott élt néhány évtizeden át a mai Kál közelében. A leletanyag tanulságai A sírok több mint 50%-a melléklet nélküli volt, és a maradék nagy részében sem mondható gazdagnak a leletanyag. Az előkerült tárgyak között azonban akad egy-egy jellegzetes, X. századi darab, mely nem csak a társadalom legszegényebb rétegeire jellemző. Egyszerűbb használati tárgyként a vas kiskés a legjellegzetesebb lelet a temetőben. Az egyélű, keskeny kiskések nyélnyúlványos pengéje vagy annak töredéke 13 sírban fordult elő, férfiaknál, nőknél vegyesen. Két sírban találtak szúróeszközre, árra emlékeztető kisméretű vastárgyat, a 19. és a 47. számúban. A tűzszerszámot a férfiak, illetve egy kisgyerek temetkezéseiben egy-egy kis pattintott kovakő darab (41, 53, 58, 82. sír), illetve egy tűzcsiholónak tűnő vastöredék (74. sír) képviseli. A viselethez tartozó nyitott hajkarikák több sírban előfordultak. A legtöbb karika vékony bronzhuzalból készült, de az 5. sír példányainak anyaga ezüst volt. A nyitott karikákat gyakran a koponya két oldalán, kifejezetten a csecsnyúlvány közelében találták (pl. 5, 28. sír) vagy közvetlenül a koponya alatt (pl. 37. sír). A többi esetben is a koponya közelében és a mellkas felső részén voltak, nemritkán A csontok kémiai vizsgálata szerinti különbség. 334