A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Fancsalszky Gábor: Germán népek a Kárpát-medencében a Kr. u. I. évezredben

Germán népek a Kárpát-medencében а Кг. u. I. évezredben herulok királya, Rodulf (Vörös farkas) „fegyverrel fogadott fia" volt Itália királyának. Az tény, hogy a győztes langobard királyt, Tatot unokaöccse Wacho megölte, így a hatalmat is átvette. Őt tartja népe hagyománya Pannónia meghódítójának, de a térség első királya Audoin lett, ő már itt is halt meg. A tényleges hatalomért kezdtek véres háborúba a gepidákkal, akiket 551-ben győztek le az „Asfelden" (az istenek mezején), valahol a Szerémségben. Erre az esetre igaz azonban a mondás: a csatát megnyerték, de a háborút nem. A már eddig is mindent túlélő gepidák országának ugyanis csak egyik részét győzték le, és azt sem végleg. Az egész Gepidia megtörése még a félelmetes langobardok számára is nagy feladatnak tűnt. Ez a harc a langobardok részéről már Audoin fia, Alboin, illetve az asfeldi csatában elesett gepida trónörökös utóda, Kunimund vezetésével zajlott. A következő években a két nép Bizánc váltakozó szövetségi rendszereinek „segítségével" pusztította egymást, míg a langobardok rá nem jöttek, hogy egyedül nem győzhetnek. Alboin az 567 táján feltűnő avarokat tartotta a megfelelő szövetségeseknek. Annyiban igaza volt, hogy velük könnyedén diadalmaskodtak a gepidák fölött, de abban már egyáltalán nem, hogy ezzel a saját helyzete is könnyebbé vált volna. Éppen ellenkezőleg, így aztán egy éven belül belátta, hogy jobb lesz önként távozni. (A helyzet némileg emlékeztet a jó száz évvel ezelőtti britanniai eseményekre. Ott Vortigen brit király hívta be a piktek ellen az elbai germán angol, szász és jüt zsoldoscsapatokat Hengist és Horsa vezetésével, akiktől aztán olyannyira nem tudtak megszabadulni, hogy a mai napig angolszászoknak hívjuk őket.) Igaz ugyan, hogy a langobardok baráti szerződést kötöttek az avar Baján kagánnal, de a tényleges helyzetet távozásuk körülményei tükrözik. A langobardok 568 húsvétján házaikat felgyújtva, az egész népet felpakolva kerestek új hazát Itáliában. Nem volt ez másképp a magyar honfoglalás esetében sem: annak oka is a menekülés volt. Alboin azonban még a hódításhoz sem érezte elég erősnek seregét, ezért szövetkezett a szászokkal, akik viszont halálát követően, 572-ben hazaköltöztek. Az avarok a gepidákra is nagy hatást gyakoroltak, amit az is mutat, hogy egy részük inkább halálos ellenségeikkel, a langobardokkal együtt vándorolt Itáliába, semmint hogy helyben maradjon. Amennyiben igaz, hogy Alboin az elesett Kunimund koponyájából készíttetett magának ivócsészét, akkor elképzelhetjük, hogy milyenek lehettek a másik lehetőséget képviselő avarok. A hódítók nevét Lombardia tartomány és a gepidákra utaló Zibedo, Zebedo falvak őrzik. 568-ban ért véget a különböző germán népek önálló közép-európai történelme. Nagy tömegben maradtak itt ugyan gepidák, sőt együtt harcoltak az avarokkal Bizánc ellen, de saját országuk megszűnt létezni. A következő 250 év az avaroké. Harcaik és földrajzi helyzetük következtében többször is kapcsolatba léptek a szomszédos germánokkal. Ennek konkrét bizonyítékait a régészet nyújtja: a korai avar (568-670) temetőkben meglehetősen gyakran találunk tipikus germán viseletben eltemetett nőket, de a korszak jellegzetes germán fegyverei és tárgyai sem ritkák. A legnagyobb avar uralkodó, kagánjuk, Baján Attilához hasonló formátumú személyiség volt - kiváló hadvezér egy félelmetes sereg élén. Az avarok külön érdeme, hogy ők egyesítették először egy birodalomban az egész Kárpát-medencét. Ezt utánuk csak majd a magyarok tudták megismételni. Az avarok szövetséges népei azonban már egy új csoport, a szlávok tagjai voltak. A népvándorlás korának germánjai a gepidákkal tűntek el a történelem színpadáról. 261