A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Hadak Útján XIII. A népvándorlás kor fiatal kutatóinak konferenciája Gyula, 2002. szeptember 17–19. - Fancsalszky Gábor: Germán népek a Kárpát-medencében a Kr. u. I. évezredben

Fancsalszky Gábor A Kárpát-medence további germán kapcsolatait a frankok hódításai határozták meg. Ennek a korai „Drang nach Osten" politikának estek áldozatul az itáliai langobard hercegségek is. A hódítók ellen fellázadó hercegek az avaroknál kerestek menedéket 776-ban. 787-ben a frank birodalom az ekkorra egyedül megmaradt önálló germán államot, a bajor hercegséget is megtámadta. Uralkodójuk, III. Tassilo meghódolt, de felesége, az éppen Nagy Károly által trónjától megfosztott utolsó langobard király lánya szervezkedni kezdett. Az így létrehozott bajor-avar-langobard szövetséggel önálló nemzeti létük felszámolását ugyan nem sikerült megakadályozniuk, viszont kiváló ürügyet biztosítottak Nagy Károly 791-ben kezdődő avar háborúihoz. A frank krónikákban természetesen győzedelmesnek elkönyvelt hadjárat azonban egyáltalán nem ment könnyen. Az augusztus 23-án megkezdett támadás frankalemann-szász-thüring-bajor seregei eleinte ellenállás (és hadüzenet) nélkül hatolhattak be a felkészületlen avarok területeire. Egészen a Bécsi-erdőig, ahol Cumeobergnél (a mai Tulln és Zeiselmauer között) került sor az első nyílt ütközetre. A támadók győztek, de jelentős veszteségek árán. A pontos „eredményt" nem ismerjük, de az tény, hogy Károly fiát, Jámbor Lajost a csata után hazaküldte. A folytatásban jöttek az igazi bajok. A kétségtelenül menekülő avarok ugyanis az összes későbbi germán hódítás eredményességét megkeserítő „felperzselt föld" taktikájához folyamodtak, márpedig egy támadó sereg élelem és takarmány nélkül nehezen boldogul. További és egyelőre megoldhatatlan problémának bizonyult a Duna. A folyó két partján előrenyomuló katonaság ugyanis egy idő elteltével a hazainál sokkal szélesebb vízzel találta magát szemben - ezzel el is vágva egymástól a csapattesteket. November elejére nyilvánvalóvá vált, hogy vissza kell vonulni. Minden jel arra utal, hogy Nagy Károly utolsó személyesen vezetett hadjárata a részeredmények ellenére is kudarc volt, ugyanis ezután négy évig nem folytatták a harcot. Az avarok azonban saját erőből „érték el" azt, ami a frankoknak nem sikerült. A 795-ben kitört, ismeretlen okú belháborújuk során a két legfőbb méltóság, a kagán és a jugurrus irtották ki egymást, az életben maradt harmadik hatalom viselője, a tudun pedig meghódolt Károlynak. Ekkor fosztotta ki Erik friauli dux az avar kincstárat. A 16 szekéren elhordott drágaságból bőkezűen osztogatott aztán Nagy Károly vazallusainak, de az avarok meghódoltatását már fiára, Pippinre bízta. Ez sem ment azonban könnyen: 799-ben általános felkelés tört ki a hódítók ellen. Végül a frank megtorlás és az energikus bolgár kán, Krum egyidejű, bár természetesen nem összehangolt támadása törte meg az avarokat 804-ben. Ezek után Nagy Károlynak már nem maradt más dolga, mint hogy a kialakult helyzetet jogilag is tisztázza. Ekkor osztják fel az újonnan meghódított keleti területeket. A Dunántúl a Pannónia Superior nevet kapja, ennek lesz része a meghódolt avarok területe (Avaria = Alsó-Ausztria). A Dráva-Száva közét ezentúl Pannónia Inferiornak hívjuk. A területet közigazgatásilag a bajor prefektúra alá rendelik, a két tartomány együttese lesz az Oriens. Károly 814-ben hal meg, az őt követő Jámbor Lajos fia, Német Lajos 828-tól lesz az immár egyesített Pannónia ura, melyet négy grófságra osztanak. Ezek egyikének lesz az ura a Nyitráról elmenekülő Pribina, akinek személyében tehát nem egy morva hódítót, hanem egy karoling alattvalót tisztelhetünk. A terület körüli utolsó viharokat Német Lajos fia, Karlmann okozza, aki 862-ben apja ellen lázadva nevezi ki magát Carantania urának, de gyakorlatilag ez a fogalom is 262