A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet tájtörténeti, florisztikai és cönológiai jellemzése

A Biharugrai Tájvédelmi Körzet... azonban a Dél-Tiszántúlon csak ezen az élőhelyen fordul elő. Mintafelvétele Biharugra, Ugrai-rét: Statoides aloides 3-4, Utricularia vulgaris +-1, Hydrocharis morsus-ranae +, Lemna gibba +, Spirodella polyrhiza +-1. A halastavak hínártársulásaiban, a tavak vízlevezető árkaiban találhatjuk meg a sulymost (Trapetum natantis). Az állóvizekben gyakori növények a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a békalencse (Lemna fajok) és az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum). Nádasok, gyékényesek A Scirpo-Phragmitetum-пак szép állományai vannak az Ugrai-réten, a Szőrréten, de előfordul a csatornák medrében, a halastavak szélén és a szikes mocsarakban. Az Ugrai-réten a Phragmites australis monodomináns állományt alkot, szélein keveredik a magassásosok fajaival. A faj összetétele a következő: Phragmites australis 4-5, Typha angustifolia +-1, Typha latifolia +, Schoenoplectus taberrnaemontani +-1, Carex gracilis +-1, Cirsium brachycephalum +, Lythrum salicaria +, Lysimachia vulgaris +, Lycopus exaltatus +, Mentha aquatica +, Polygonum hyropiper +, Potentilla reptans +, Symphytum officinale +, Stachys palustris +, Althea officinalis +. Magassásrétek, zsiókás, sziki kakás mocsarak Biharugra Simató-hát (Simata) „ősi" magassásrét-maradványa az 1822-es Huszár Mátyás térképen is szerepel. A zsióka mellett (Bolboschoenus maritimus) a sziki káka (Schoenoplectus tabernaemontani) foltjai, a Carex gracilis, a Carex melanostachya, a Carex vulpina és a Carex pseudocyperus állományai töltik ki. Ez utóbbi, a villás sás, a Dél-Tiszántúlon ritkán előforduló növényfaj. Ennek a körülbelül húsz hektár kiterjedésű maradványnak az állandó vízutánpótlása biztosított. Biharugra Fertály nevű részében szintén fajgazdag magassásrét-maradványokkal találkozhatunk. A rókasás (Carex vulpina), az éles sás (Carex gracilis) egy méter magas zsombékjait nádasok szegélyezik. Ezen az élőhelyen is előfordul a villás sás (Carex pseudocyperus), nagy állományokat alkot a békaszittyó (Juncus ejjusus), és előfordul a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). Mezőgyán határában Vátyon-pusztán és a Nyári-laposban; Geszt határában Baglyas szikes pusztáján és Mezőgyán határában, a helybeliek elnevezése szerint Kis-láp hosszan elnyúló mocsaraiban szintén a régi korok üzenetével találkozhatunk. Már messziről látszanak a mocsári kutyatej (Euphorbia palustris) és a sárga nőszirom (Iris pseudacorus) állományai. Mezőgyán Kis-láp magassásos élőhelyének északkeleti szélén készült az alábbi mintafelvétel: Carex vulpina +-3, Carex riparia +-2, Carex flacca +, Carex distans +, Euphorbia palustris 1-2, Glyceria maxima +-1, Alopecurus pratensis 1-2, Iris pseudacorus +-1, Agrostis stolonifera +, Calystegia sepium +, Cardamine parviflora +, Eleocharis palustris +, Gratiola officinalis +, Galium palustre +, Lythrum virgatum +, Lycopus europeus +, Lysimachia nummularia + , Phalaroides arundinacea +, Ranunculus repens +, Ranunculus lateritolius +, Rumex stenophyllus +, Rorippa amphibia +, Sium latifolium +, Stachys palustris +, Symphytum officinale +, Dypsacus laciniatus +. 17