A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet tájtörténeti, florisztikai és cönológiai jellemzése

Kertész Eva A Tájvédelmi Körzet más nedves, vízállásos részletében, lefolyástalan erek maradványaiban hosszan elnyúló zsiókás, sziki kakás mocsarakat találhatunk. Fő állományalkotó növényei mellett gyakori a réti és vesszős füzény és a rókasás (Ca­rex vulpina). Szikes rétek Az ecsetpázsitos kaszáló (Alopecuretum pratensis) a Tájvédelmi Körzetben nagy területet borító réttársulás. Biharugrán a Kis- és a Nagy-Zsombokos határrész­ben homogén állományt alkot, amely valószínűleg zsombékos kiszáradásából kép­ződött. Más helyeken gyakori kísérőfajok a lápréti, kaszálóréti elemek (Symphytum officinale, Lychnis flos-cuculi, Ranunculus acris). A harmatkákás sziki rét (Agrostio­Glycerietum poiformis) és a hernyópázsitos sziki kaszáló (Agrostio-Beckmannietum) csak néhány helyen fordul elő, így Biharugra Fertály szikes mocsarai szélén. Mocsár- és kaszálórétek A biharugrai Ugrai-réten az árterek kaszálóira jellemző (Cirsio cani-Festuce­tum pratensis) növénytársulásnak a dél-tiszántúli viszonylatban egyedi előfordulását találjuk. A nádas szélén a mocsári kosbor (Orchis laxiflora), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) védett állománya található. Előfordul a réti iszalag (Cle­matis integrifolia) és néhány tő örvénygyökér (Inula helenium). Állományalkotó a szürke aszat (Cirsium canum) és a mezofil réteken gyakori réti csenkesz (Festuca pratensis). A felvétel helye a biharugrai Ugrai-rét (20x20 m borítási %): Cirsium canum 1-2, Festuca pratensis +-1, Carex vulpina 1-2, Juncus inflexus +, Juncus compressus + , Phragmites australis +-1, Cirsium brachycephalum + , Equisetum arvense +-1, Iris pseudacorus +, Orchis laxiflora +-1, Clematis integrifolia +, Carex tomentosa +, Carex hirta +, Centaurea banatica +, Dactylorhiza incarnata +, Agrostis stolonifera +-1, Althea officinalis +-1, Arrhenatherum elatius +-1, Calamagrostis epigeios +-1, Calystegia sepium + , Epilobium hirsutum + , Epilobium parviflorum +, Eleocharis palustris +, Filipendula ulmaria +, Galium palustre +, Lychnis flos-cuculi +, Lysimachia nummularia +, Lythrum virgatum +, Inula helenium +, Mentha aquatica +, Poa palustris +, Poa pratensis +, Potentilla anserina +, Potentilla reptans +, Prunella vulgaris +, Serra­tula tinctoria +, Senecio erucifolius +, Senecio erraticus subsp. barbareifolius +, Scutellaria galericulata +, Symphytum officinale +. Kiszáradó fűzlápmaradványok (Calamagrostio-Salicetum cinereae) Az Ugrai-réten a nádasok, mocsarak mélyebb vizű szegélyén maradtak meg. Több értékes faj élőhelye, így a steveni­boglárkáé (Ranunculus strigulosus), a macskagyökéré (Valeriana officinalis), a ham­vas fűzé (Salix cinerea), az örmény gyökéré (Inula helenium) és a Mentha-féleké. Dél-Tiszántúlon különösen megritkult ez a növénytársulás, a hajdani tőzegpáfrá­nyos fűz és az égerlápok is kiszáradtak, eltűntek. Szikes puszták A puszták nagy területét borító társulása az ürmöspuszta (Artemisio-Festuce­tum pseudovinae). Ebben a társulásban fordul elő a védett erdélyi útifű (Plantago 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom