A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Kertész Éva: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet tájtörténeti, florisztikai és cönológiai jellemzése

Kertész Éva a víz. 1858-ban a Sebes-Körös ismét elárasztotta a határt, kétszázhúsz holdat öntött el a szentmiklósi határig, többnyire rétet és legelőt."

2 A táj arculata a 19. század végén A Sebes-Körös új medrének kialakítása 1860-ban kezdődött, és a 19. század végéig tartott, ami a lényeges változások kezdetét jelentette a tájban. A 19. század végén Borbás Vincze, a neves magyar botanikus, beutazva az Alföld déli csücskét, pontos leírást közölt a Nagy- és Kis-Sárrét akkori maradványairól. Vésztő, Szeghalom, Füzesgyarmat, Okány, Kornádi határában még töredékeiben fellelhetők voltak a hatalmas kiterjedésű nádasok, zsombékosok, ingólápok, mocsárrétek maradványai. A Biharugrai Tájvédelmi Körzet északi határában a Sebes-Körös partján, a KisSárrét belsejében egy-egy szigeten volt található Kót- és Iráz-puszta. A néhány ezer holdat kitevő nádas és rétség még háborítatlan volt. Erről a területről ezt írja: „Másrészről e vidék, ha a szántás-vetés nem bolygatná, egészen a hegyek vegetációjának tarka leplébe öltözködnék. A Sebes-Körös a hegyes vidékről számos hegyi növény magvait sodorja magával. Ily módon helyenként egész hegyi vegetáció díszlik."

3 A Sebes-Körös „Tekerő" Sárrétjének belsejében még rengeteg megközelíthetetlen nádas és ingovány volt. A nádasok belsejében ingólápok zöldelltek, zsombékok {Carex elata) emelkedtek. A nádasok szélén, a partokon a következő fajokat jegyezte le: vízi harmatkása (Glyceria maxima), széleslevelű gyékény (Typha latifolia), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), mocsári aggófű (Senecio paludosus), nádi boglárka (Ranunculus lingua), pántlikafű (Phalaroides arundinacea), mocsári gólyahír (Caltha palustris). A vizek partján közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), réti aggófű (Senecio erraticus subsp. barbareifolius), kányafüvek (Rorippa-ák), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), vízi menta (Mentha aquatica), mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) nőtt. Az állóvizekben a víztükröt a vízi aloe, a kolokán (Stratoides aloides) lepte el. Ott, ahol a víztükör tisztább maradt, fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), úszó békaszőlő (Potamogeton natans) és békalencse (Lemna) tenyészett. Kotus helyeken (így nevezték a süppedős, sáros helyeket) csomorika (Cicuta virosa), fekete nadálytő (Symphytum officinale), békakorsó (Sium latifolium), vízi mételykóró (Oenanthe aquatica), virágkáka (Butomus umbellatus), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) termett. A szabályozott Sebes-Körös szomszédságában, a sasos réteken olyan növényeket talált, mint a szurokfű (Origanum vulgare), az erdei fejvirág (Cephalaria pilosa), a rózsás füzike (Epilobium roseum), a terebélyes harangvirág (Campanula patula), az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), amelyek magvait a folyó a szomszédos bihari hegyekből sodorta idáig. A „sáros" helyeken a mocsári aszat (Cirsium palustre) és a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) nőtt. 2 KOVÁCS 1992. 3 BORBÁS 1881. 12