A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 24-25. (Békéscsaba, 2003)

Nagy László András: „Veszett Daru”. Egy füzesgyarmati veszettállatorvos alakja a népi emlékezetben

Nagy László András Azt az állítást, miszerint a veszett állatokat gyógyító népi orvosok nagy számban fordulnak elő azon területeken, ahol nagyarányú állattartás folyt, alátámasztani látszik az a tény, hogy mind a Nagykunság, mind a Hortobágy, mind pedig a Sárrét területéhez kapcsolódóan nagyszámú veszettséget gyógyító tudós orvos nevét ismerjük a különféle publikációkból és kéziratokból. Azok a gyűjtések, amelyeket felhasználhattam, s amelyekben felbukkan Veszett Daru Sándor neve, elhelyezhetők egy jól behatárolható kronológiai vonalon. Ez az időbeli szóródás egyrészt lehetővé teszi, hogy a korábbi gyűjtések anyagát összevessük a különféle időszakokban, másrészt egyfajta folytonosságot is jelent a tartalom alakulására nézve. Általános rendezőelvem volt egyfajta szintézis létrehozása a néprajzkutatók által korábban gyűjtött anyag, valamint a saját gyűjtéseim két alapvető rétege - a füzesgyarmati adatközlők, illetve a szűkebb családtól származó adatok - között. Már a gyűjtés megkezdése előtt foglalkoztatott az, vajon melyek lesznek azok a fedés- és ütközőpontok, amelyek e három adatcsoport között jelentkeznek majd. Csenkei Sándornak, Veszett Daru Sándor unokájának visszaemlékezései által közelebb kerülhettem a téma egy belső vonulatához, s külön köszönettel tartozom neki azért, hogy anyai nagyapjával kapcsolatos féltve őrzött tárgyait rendelkezésemre bocsátotta. A családi visszaemlékezések jelen tanulmány egyik fontos rétegét alkotják, s különös szerencsének éreztem, hogy így nem csak a folklór általános törvényszerűségei által formált, a közösségi ízlésbe illeszkedő közléseket használhattam fel. Szintén köszönettel tartozom L. Sinkó Rozáliának, aki felhívta a témára a figyelmemet, és rendelkezésemre bocsátotta a témával kapcsolatos szóbeli gyűjtéseinek anyagát. Ifjabb Daru Sándor, vagy más néven a Veszett Daru nevét az általam megkérdezett adatközlők (ezek kevés kivétellel az 1950 előtt született korosztályból kerültek ki) mindegyike hallotta már. Ha máshogyan nem is, úgy emlékeztek rá, hogy az idősebbek sűrűn emlegették. Sokan csak egy-egy hallomáson alapuló hiedelemtöredékre emlékeztek vele kapcsolatban. Ezek jobbára Daru Sándor általában vett jószág-gyógyító tevékenységére, betegségokozásra, kutyaküldésre vonatkoztak. Azok, akik személyesen ismerhették ifj. Daru Sándort, jó eszű, értelmes parasztgazdakéntjellemezték. Többen elmondták, hogy titokban gyógyított, néhányan arra is emlékeztek, hogy Daru Sándor, ifj. Daru Sándor apja is híres veszettorvos volt. Szűcs Sándor ezt írta róla 1936-ban: „Most D. S. a Sárrét veszettorvosa. Egyik Békés megyei nagyközségünkben lakik. Gazdaember. Már a dédapja is orvos volt. Tudományáról sok mendemonda kering közszájon, de ő maga nem beszél róla. Úgy gyógyít ő is, mint elődei: szemtanú nélkül. Beszéltem olyan juhásszal, akinek a nyája közé tört a veszett kutya, és több birkát összemart. Kivitték a karámhoz az öreg állatorvost, de az csak ennyit mondott, szép csendesen. - Hívják át D.-t. Avval faképnél hagyta őket. Tanácsát azonban megfogadták, és így a birkák meggyógyultak. Uradalmakba is mindenüvé D.-t hívják. "

78 SZŰCS 1938. 397. 102