A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csete Gyula: A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása

Csete Gyula lyisége alsókonyha vagy inkább nyári konyha volt, akkor még nem használták folyamatosan. Új lakói viszont rendszeresen használják. Berendezése, bútorzatának régisége (s ennek elrendezése) felkeltette érdeklődésemet. A házat az 1870-es években Eiler Márton építette. Ez egy sok helyiséges, hosszú, tornácos parasztház. Mostani tulajdonosa, Botyánszki Györgyné - a leszármazott - szolgált adatokkal. A nyári konyha méretei: 4,7 x 3,2 m. Ide a tornácról lehet bejutni. Az ajtó mellett jobbról és balról kis ablakok találhatók. A régi tüzelőberendezések hiányoznak, csak a kemencenyílás szép, zöldre festett ajtaja emlékeztet rájuk. A hátsó falon középen múlt századi tálasszekrény áll, balról kétajtós szekrény (eredetileg nem konyhai), jobbról fogas. Középen asztal székekkel, vele szemben a fal mellett kanapé és asztali „spór", a másik oldalon gáztűzhely alkotják a szerény berendezést. Az ételeket a gáztűzhelyen készítik, a helyiség elsődleges funkciója az étkezés és annak előkészületei. A Gutenberg utca 28. szám alatti ház udvarán nemcsak nyári konyhát, hanem különálló sütőházat találtam. A vizsgált időszakban ezeket már nem használják, mégis több szempontból figyelemre méltóak. Különösen azért, mert Mezőberényben kivételes jelenség a sütőház. A melléképületben található nyári konyha, a mellette lévő helyiségekkel együtt, vertfalu építmény. Építése az 1860-as évekre tehető, amikor a vertfal alkalmazása belterületen már nagyon ritka. A sütőházat jóval később, 1941 körül emelték a jelenlegi tulajdonos szülei. Tudjuk, hogy a külső kemencéknek van középkori előzménye is, de a 19-20. században inkább praktikus polgári szempontok alapján épültek.

5 Településünkön is ilyen igény hívhatta életre ezt a formás kis sütőházat, melynek külső (!) méretei a következők: hossza 3,6 m, szélessége 2,4 m, magassága 1,65 m. A kemencét beépítették az épületbe, ahová egy kis ajtón lehet bejutni. (A kemencét felmérni sajnos nem tudtam, mert az épület lomtárként funkcionál.) A sütőház az udvar közepén áll, szemben a nyári konyhával. A nyári konyha méretei: 4,4 x 3,9 m. A tornácról belépve az ajtó mellett kis ablak látható. Itt volt a katlan és a takaréktűzhely, közvetlenül a kéményhez csatlakozva. Kemence nem volt. A kémény mellett állt a „stelázsi" (ma is ott van), a hátsó falon a kanapé, középen nagyobb asztal székekkel. A másik falon kapott helyet a „kredenc", az ajtóhoz közel a kantatartó, fölötte a fogas. Mivel a család megfogyatkozott, s az idősödő gazda nem vezet nagy háztartást, ezért a nyári konyhát sem használja. Az Árpád utca 31. szám alatt, Palotai Ádámnénál történt gyűjtésem során felvetődött egy visszatérő kérdés. Nemzetiségi mivoltát, németségét kettős identitásként éli meg, ami nem egyedüli eset az idősebb berényi svábok körében. Ő ezt így magyarázta: „Itt élek Magyarországon, magyar kenyeret eszek. Itt születtem, ezért magyarnak érzem magam." Ugyanakkor németségét sem tagadja meg. A későbbiekben érdemes lenne megvizsgálni e gondolkodás történeti-érzelmi hátterét. (E tárgykör nem jelen dolgozatom tárgya, ezért nem kívánok erre kitérni írásom keretei között.) E kis kitérő után ismertetem a Palotai Ádámnénál megfigyelt nyári konyha jellemzőit. Az épületet a jelenlegi tulajdonos férjének nagyszülei építették az 1800-as 5 Uo. 79. 264