A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csete Gyula: A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása

A mezőherényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása évek végén. 1938-ban átcserepezték, majd 1942-ben az utca felőli részt lebontották. Ekkor alakították ki az alsókonyhát. Férje halála óta (1994) nem használja, de mindent úgy hagyott, ahogy az eredetileg volt. A helyiségbe a tornácról lépünk be. Méretei: 4,30 x 4,00 m. Az ajtótól jobbra a tűzhely, mellette a stelázsi, a kisajtó (a felsőépület felé), majd egy üveges kasznyi található. A hátsó falon lóca van, középen asztal, székekkel. Az ajtótól balra van a kisablak, ezután szép szögletes kemence, az oldalfalon szekrény polccal. A bútorok eredetileg is a konyha tartozékai voltak. A kemencét inkább télen használták, a tűzhelyen sütöttek-főztek. A helyiségben régebben egy lefüggönyözött ágyon pihentek délutánonként. A konyhaeszközök egyik részét a szomszédos kamrában tárolták. A tűzhelyen hagyományos ételek is készültek (pl.: laskaleves, lábasos rétes). Kenyeret csak az 1950-es évekig sütöttek. A kemencét csutkaízikkel, szalmával fűtötték, a tűzhelyet pedig lemorzsolt csutkával. Nyáron jobbára üldögéltek a tornác előtti székeken. Tulajdonosa azért szerette a nyári konyhát, mert itt elvégezhette a piszkosabb munkákat, igaz mindig rendet tartottak az alsókonyhában is. Nagyon szerette, hogy rögtön kiléphetett innen a kedvelt és gondozott kertjébe. Közvetlenebb itt a kapcsolata a külvilággal, éppen emiatt szabadabbnak érzi magát. Schmidt Zsuzsanna, Zsuzsika néni az Edison utcában egyedül lakik, idős kora ellenére is szépen rendben tartja a nagy házat és a hozzátartozó kertet. Az alsóépület az 1880-as években épült, a főépület e század elején. A melléképület vertfalú, így a nyári konyha is, ami ritkaság belterületen. Nádtetejét az 1950-es években cserepezték át. Ebben az időszakban választották le a szabadkéményes részt, ugyanis a hatóság tűzveszélyesnek ítélte. Sok régi tüzelőberendezés esett áldozatául e korszak intézkedéseinek. Lebontották a kemencét is, de a katlan megmaradt, meghagyták a szívesen készített kéményfejet, nélküle sivárabb lenne a tető. A konyhában a csikótűzhelyen főztek, morzsolt csutkával, venyigével, faszénnel fűtöttek (az udvarban ugyanis bognárműhely működött). Sokáig készítette a hagyományos ételeket: a laskalevest vagy az igen kedvelt gőzgaluskát, más néven tanknédlit. Ezek az ételek ma már inkább csak az emlékezetben élnek. A helyiségben stelázsi, kanapé, asztal, székek alkotják a szerény bútorzatot. A legtöbb napi tevékenységet itt végezték, csak estére mentek föl a tisztántartott felsőházba. A nyári konyha nélkül elképzelhetetlen volt egy régi berényi német család élete. Terepmunkám során sikerült egy középkorú házaspár mindennapi életébe is bepillantanom. Egy régi német gazda házát vásárolták meg, s újították fel 1980-ban. Több átalakítás is történt a melléképületben, ahol a pitvaros konyha és a kis szoba volt a kemencével. A pitvart leválasztották, s ebből alakították ki a nyári konyhát. A szabadkéményes konyhából pedig füstölő, lomtár lett (a díszes kéményfej itt is megmaradt). A szobában megmaradt a rendbetartott boglyakemence, amit csak ritkán használnak. A nyári konyha berendezése nagyon szerény. A kisablak mellett gáztűzhely található, a fal mellett asztal, székekkel. A fali beugró - amit ma is használnak - a múltra emlékeztet. A keresztépületben található helyiségbe közvetlenül az udvarról lépünk be. Méretei: 2,8 x 2,3 m. Tavasztól késő őszig használják (alkalmilag télen is). Kora tavasztól kiscsibét nevelnek itt. A helyiség nem túl nagy, de azért sokat tartózkodnak itt, gyakorta itt is étkeznek, különösen hétköznap. Hasznosnak, praktikusnak tartják, azért is nem mondanak le használatáról. 265