A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Cs. Szabó István: Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez

Adatok a Körös-vidék lótenyésztésének történeti-néprajzi ismeretéhez észre, mindég jönnek mennek oda, egyik Lovász ki másik be..." (ti. a Város Kertje és a Körös között Gyomán).

5б Körösladányban 1838. december 10-én „Mészár Mihály előadja, hogy a legközelebbi múlt tavasszal három darab lovai Szolgája Gereben János által a mezőre kivitettvénn, megparantsolta néki, hogy Lovait megbékózva legeltesse; de a'Szolgája ezen parantsolatját által hágván azokat szabadon legeltetni hagyta, mely gondatlansága miatt három lovai eloroztattak," s kéri kárának szolgája általi megtéríttetését. 1840. december 9-én „Pál János panasszollya:.. .múlt nyáron a'Legelőről két jó Hámos lova Rácz János nevű Szóigája vigyázatlansága miatt ellopattatvánn..., Rácz János Szóiga .. .védekezett, hogy midőn a'Lovak ellopattatvánn esős idő lévén a'setétbenn nem láthatta meg, hogy ki járkáljon a'Lova körül..., beismervénn, hogy ő azonn az éccakán a'midőnn a'Lovak el vesztek, egy Szalma Kunyhóba az esső miatt bé feködvénn reggelig ki sem jött onnét."

57 1951-ben Sánta Károly (született: 1868.) elmondta, hogy: „A Kengyel köz legelő vót, itt járt a mines. Ide jártak ki a lovászok is és bíklyóba őríztík a lovakat. Magam is őriztem itt lovat sokszor legíny koromba'. Arra Vísztű fele a Tekerőbe. Egy évre pallagra hagyták. Ugarfordulónak azt mondották amékbe őszi vetís vót, osztán letakarták rúlla az íletet. A következő évben vetettík be és akkor kása lett benne, köleskása. Mikor ugarfoduló vót, nyomásnak használták a Tekerőt, Túzokost, Tüdőst, Méhest, Süvítőgátat, Vesszősért. A tagosítás itten maj'csak 1904-be vót." Ugyancsak 1951-ben mondotta Almási Sándor (született: 1870.): „Akkor még megvótak a lovászgyerekik, én is sokat vóttam kint lovászgyerek lúval. 11 esztendős korom úta cselédeskedtem, ugy vót hogyha az idő olyan vót, nem lehetett ben'a kössígbe a lú, hanem vitte ki a lovászgyerek meg a gazda fija, osztán odaki'vótunk véllek. Deha kárba ment a lú a csősz behajtotta. Vótak ollyan huncut csőszök is, hogyha elaludt a gyerek a lú mellett, akkor elvette tűlle a bíklyó kúcsot, oszt nem adta vissza, hanem majd a kovácsnak kellett a bíklyót levenni a lú lábárúi. A gazda nem kímílte ki a dologtúl abba az időbe a maga gyerekit se. Aszonta, hogy hagy tanújjon. Meg még ollyan huncut csősz is vót, hogy behajtotta a lovat a vetísbe és aszonta hogyhát ott fogta meg." 1951-ben mondotta el Buga Lajos (született: 1870.): „Mikor nyomtatni akartak a gazda aszonta a cselédjinek, eriggy a lúír, mert nyomtatni akarunk. Akkor osztán a szógagyerek elment a lúír. Szombaton este amikor gazda hazavitte a lovakat, aszonta a szógagyereknek; tegyíl magadnak kenyeret, szalonnát, osztán vitt ki a lovakat legelni. Vót közös legelő, Károly meg Ujladány, meg a Kengyelköze. Vót rá eset, hogy este hazamentek kilenc órára, oszt aszonta a gazda; de két órára hazagyere (ti. éjjel kettőre, miután kilenc után kihajtotta a lovakat legelni), mer'ide meg oda megyünk. Sok lovászgyerek vót osztán kint. Megesett, hogy a csősz meg behajtotta a lovakat ha elbóbiskoltak,. Olyan is vót, hogy a csősz kúcsa bepasszolt a bíklyóba, kinyitotta, oszt elvitte a lovakat." Szekeres Lajos (született: 1868.) is 1951-ben mondta el: „Amikor bejött az ugar, a lovakat hazahozták, csak a csikók marattak kinn a legelőn. Ez így vót a tagosításig. De a lú nemcsak a legelőn járt hanem az ugaron is. Minden harmadik esztendőbe' BML Gyula, Gyoma Nagyk. ir. V 317. A.a. Peres ir. fol. 233-237. BML Gyula, Körösladány Közs. ir. V. 322. A.a. Tanácsülési Jegyzőkönyvek, fol. 49. № 3., fol. 49. №7. 429