A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Havassy Péter: Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében

Határjárások és határjelek a középkori Békés vármegyében keleti irányban, Chyaba falubirtok felől. Hasonlóképpen egy másik határjel is elhelyeztetett időközben, amint előre haladtunk a Kettheshalom alatt az Wtzeg-Ъеп. Hasonlóképpen tovább haladva, szintén elhelyeztetett egy másik határjel a Nadashatha nevű helyen, keleti irányban. Hasonlóképpen innen továbbindulva, keleti irányban, elhelyeztetett egy másik határjel, közel a Kenderzer fertheye-hcz.

89 Hasonlóképpen elhelyeztetett egy másik határjel keleti irányban aRekettyesfertheye és aKendeizerferthege között. Hasonlóképpen időközben egy további határjel helyeztetett el a Naghrakethyes nevű helyen, keleti irányban. Hasonlóképpen a végső és záró határjel a Gywla-i út közelében helyeztetett el a Keyosrethe nevű helyen, déli irányban. Mindezeket én az őrgróf úr Megyes-en lakó Wayda Balázs nevű esküdtje és Nagy Péter, az őrgróf úr Gywla-n lakó esküdtje tájékoztatása alapján jegyeztem fel. Azok a tanúk, akiket Abranffy Péter állított elő Fabyanfoka ügyében,

90 csütörtöki napon Ottmár ünnepén.

91 Nemes Bedek Lukács, Chathar-ról, Nemes Thamasi János, ugyanonnan, Nemes Nagy Miklós ugyanonnan. A nem nemesi rendű Bwba Péter Gerlá-iól, aki Abranffy Miklós [tanúja]. A nem nemesi rendű Marhyas István ugyanonnan, aki Abranffy Péter [tanúja]. Gerla felől kezdve, északi irányban haladva, Sebesthyennefya fokának és feneken, egészen Fabyanfoka -ig. A másik alkalommal: Szent Ottmár apát és hitvalló ünnepét követő legközelebbi pénteki napon,

92 a helyszínen, Fabyanfoka-n, az őrgróf úr tanúi: Nemes Chathar-i Borsos Miklós, Nemes Gyerfy Bálint Banhyda-ról, Nemes Danch Máté Chythar-ról. A nem nemesi rendű Faggyas Gergely Damjfok-ról, aki Bekessy Demeter [jobbágya]. Nemes damfok-i Bekessy Mihály. Az előállított tanúk vallomásaiból az alábbi megállapításra jutottunk: A Fehér-Körös folyása mellett először találtunk egy folyómedret, amelyet Sebestyenfya foka-пак neveznek, s amely a Sykondzeg-nok nevezett erdő mellett van. Ezt a medret határoztuk meg első határjelként. Folyamatosan tovább haladva dél felé Fabyanfoka-ig, ahol az említett Sebestyenfya foka nevű leér a Fabyanfoka -ig. Mindvégig ezt a medret hagytuk meg a határvonaltól átmenve észak felé az Agwenyewth-ig, határvonalnak ezt a két medret határoztuk meg állandó határnak. Úgy azonban, hogy ha árvizek idején a Sebestyenfya állóvizeket alakítana ki, akkor ezeknek a vizeknek jövedelméből, illetőleg a belőlük kifogott halakból az őrgróf úr és az Abranffyak egyformán részesedjenek. Időközben továbbhaladva Sebestyenfyafoky-n át, nyugati irányban emeltünk

93 egy határjelet. Majd ismét továbbhaladva, azon a helyen, ahol a Sebesthyenfya foka beletorkollik a Fabyanfoka-Ъа, nyugati irányban egy másik határjelet emeltünk. Hasonlóképpen áthaladva a Fabyanfoka nevű medren, közel azAgfewenywth nevű úthoz, déli irányban egy másik határjel helyeztetett el. Hasonlóképpen kissé elhaladva 9 Kenderszerfertőjéhez, azaz kenderáztatóhelyéhez. " Szó szerint: „részéről". 11 1525. november 16-án, Szent Ottmár apát ünnepén. n 1525. november 17-én. )3 Itt először, de az elkövetkezőkben többször az „unam metam ereximus", vagyis „egy^ határjelet emeltünk" fordul elő az eddigi „erecta est meta" vagyis „emeltetett egy határjel" helyett. Árnyalati különbségnek tűnik ugyan, de azt bizonyítja, hogy a feljegyzés készítője - mindkét peres fél bizalmát élvezve személyesen is részt vett a határjel elhelyezésénél. 471