A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Juhász Irén: Mázas római edény Szarvasról

Juhász Irén szegecsek, a koponya felé fordított hegyű vaskés és vaspálcika volt. A bal lábszárcsontok alsó vége mellett kettőskúpos orsógomb került elő. A sírgödör végében, a jobb lábcsont irányában volt az ép, mázas római edény, talpán állva. Az edény 11,3 cm magas, szájátmérője 11,98 cm, talpátmérője 6,8 cm. Teste két részből áll, az alsó része Drag. 37. formájú terra sigillata, felső része az alsó ívénél túlnyúlik (2. kép). Szájnyílása belső peremes, olyan, hogy fedő kívánkozik a tetejére. A perem alatt, valamint az edény alsó és felső részének kapcsolódásánál is horony van. A talp megformálása a pannóniai díszedények talpgyűrűihez hasonlít. Az edény vállán három, egymástól majdnem egyforma távolságra, középen bordás szalagfül helyezkedik el. Az egyik szalagfüllel szemben szűrős kiöntőcső kapcsolódik hozzá (3. kép). Díszítése nagyon összetett. A perem külső részén, valamint a perem alatti sávon és a fülek két oldalán apró, szabálytalan fehér pettyek, a felső részén két sorban apró félhold alakú, sárga mázrátétek vannak. Az edényt két részre osztó vagy éppen összekapcsoló horony alatt jobbra futó, kettős, lekerekített végű levélkoszorú van. Ez alatt 30 db szárnyas, táncoló Ámor figura látható (4. kép). Mindegyik alak ruhátlan, arc nélküli, jobbra néz, s hátuk mögött lefelé ívelő stilizált szárny figyelhető meg. Az Ámor koszorút alul szintén jobbra futó, kettős levelű koszorú zárja. Ez alatt az Ámorokkal ellentétes irányba futó 6 állatalakból álló fríz van, egészen a tál alján, majd ezt kettős vonalú horony zárja le (5. kép). Azt, hogy melyik állat kezdi a sort, semmilyen jel nem mutatja. A kiöntőcsőtől balra sörényes hímoroszlán alakja látható. A felcsapódó, bojtos farokvég beér a levélkoszorúba. Bal mellső lába az alsó horonyt takarja; elnyúlt testtel, kitátott, ordító szájjal fut. Előtte nagy agancsos szarvas szökell. Mindkét agancsa benyúlik a levélkoszorúba. Jobb oldali hátsó és bal oldali mellső lába a horonyt takarja, nyakán kettős horonyból kialakított örv van. Előtte fut egy párduc, félkörben visszahajló farka belenyúlik a levélkoszorúba, szája szintén nyitva. Az előtte futó kecske enyhén ívelt, hátracsapott szarvval, álla alatt csepp alakú szakállal, tompora pettyezéssel ábrázolt. A kecske előtt medve fut, teste hosszirányban sorosan pettyezett, szája nyitva van, teste hosszan elnyúló futó mozdulatban ábrázolt. A bal mellső és jobb hátsó lába takarja a kettős vonalú horonyt. Előtte hosszan elnyúló testtel ábrázolt bika látható. Mind a hat állatot ún. vágtafutás testhelyzetben ábrázolták. A növényevők mintha menekülnének, a ragadozók pedig üldözik őket. Nagyon szépen megszerkesztett kompozíciót mutatnak. Az edény készítésével kapcsolatban az alábbiak állapíthatók meg. A felső részen látható, szabadkézzel felvitt, eredetileg fehér színű pettyek és félholdak különböző méretűek. A perem alatti pettyek kerültek először az edényre és utána a félholdak. A fentiek 2,8 cm széles sávban helyezkednek el, az alattuk 2,5 cm széles sáv sima, díszítetlen, így az edény felső részének magassága peremmel együtt 5,35 cm. A Drag. 37. típusú sigillata formájú alsó részre először a levélkoszorú került, amely tulajdonképpen a sigillata forma peremét jelzi. Utána az állatfigurák következnek és az így kialakított reliefhez igazodva az Ámor sor. A szarvas agancsa miatt beszűkült sávban az egyik Ámor alak feje takarja az éppen felette levő levél alsó részét. Az oroszlán felettiek már 25 mm-rel eltávolodnak, tehát lejjebb vannak csúsztatva. A kecske feje felett elhelyezett Ámor feje ismét érintkezik a levél alsó részével. A fentiek alapján megállapítható, hogyan alkalmazkodott a mester az előzőleg kialakított 90