A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Domokos Tamás: Adatok Elek környékének negyedidőszaki malakofaunájához, őskörnyezeti viszonyaihoz

Domokos Tamás A negyedidőszakban - a blokkokra töredezett neogén üledékek süllyedése következtében - megközelítően 450 m vastag, ciklikusan váltakozó szemcsenagyságú üledék rakódott le Elek térségében.

5 Mike szerint a holocénben (12000 év óta) tovább tart a Maros mellékágainak vándorlása az Ős-Maros hordalékkúpján. A Maros D-re húzódása után a fluviátilis hatásoktól megszabadult felszín alakítását kizárólag a pluviális erózió veszi át. A korábbi üledékek a domborzat esésénél említett irányokba fokozatosan áthalmozódnak. A környék felszínén még ma is jól kivehető három negyedidőszaki vízfolyás nyoma. Ezeket szaggatott vonal jeleníti meg az Elek külterületét bemutató térképen (1. kép). Jelentősebb a Szedres irányából a Battonyai-Mocsár-dűlőn keresztül a Paprét felé futó egykori Maros-ág, a „Száraz-völgy", s a tőle D-re futó „Valye Botosului" (Botos-völgy). (A völgyeket Huszár Mátyásnaknak a Körös-vidékről 1822-ben készített térképe alapján azonosítottam.) A holocén csapadékosabb fázisaiban (mezolitikum: 9000-7500, bronzkor: 40002500 évvel ezelőtt) felerősödött az areális erózió is. A csapadékos fázisokban a júliusi középhőmérséklet a mai 21 °C-nál jóval alacsonyabb volt, a mezolitikumban 17-18 °C, a bronzkorban csak 15-16 °C.

6 A magasabb szintekről a folyó medréből a pleisztocénben kifújt parti dűne homok és homokos lösz (2. kép 3-4), az alacsonyabb szintekről pedig infúziós lösz és löszös agyag (2. kép 6) halmozódik át a mélyebben fekvő területekre. Az áthalmozódás közben a pleisztocén malakofauna szerencsés esetben felaprózódik, illetve feloldódik, s a helyét a holocén malakofauna foglalja el. Természetesen a malakofauna keveredés sem kizárt. Az áthalmozódás, vagy visszarendeződés során - szelekció közreműködésével - a löszökre (4, 5) durvább homokos üledékek (3, 4), az agyagos (7) frakcióra pedig egyre durvább frakciók (5, 6) üledékek rakódnak. Ennek megfelelően a homokbányákban felfelé haladva finomfrakciók, az agyagfejtőkben pedig a durvafrakciók százalékának növekedésével lehet számolni. Awürm korú (26-13 ezer éves) üledékek holocénben bekövetkező áthalmozódását az üledékbe zárt puhatestűek mészvázának tanulmányozásával próbálom rekonstruálni. Ugyanakkor választ kívánok kapni az üledékek képződésének abiotikus viszonyaira, esetleg korára is. 2. kép. A partidűnés területek általános szelvénye MIHÁLTZ 1966 szerint. 1. Mederbevágódás előtti képződmények 2. Folyóvízi homokkal kitöltött egykori meder 3. A folyóvízi lerakódásból kifújt partidűne homok 4. Löszös finomhomok 5. Száraztérszíni lösz 6. Nedvestérszíni (infúziós) lösz 7. Holocén vízfolyás medre, részben humuszos agyaggal kitöltve 5 MIKE 1991. 6 SZIKES 1974; KORDOS 1977. 6