A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Grin Igor: Egy sarkadi mesemondó

Grin Igor önálló életére utaló mozzanatnak tetszik a redakció kettős címe, amely jobbadán a mesemondót hivatott emlékezetni a születő történet követendő dramaturgiai fordulataira. Másik átadója Koppó József, úgyszintén kornádi származású, de cigány nemzetiségű, Lakatosnál szintén jóval idősebb férfi, foglalkozására nézve prímás volt. Adatközlőnk így minősíti - tudásban rövid idő alatt túlszárnyalt - mesterét, Ciruczát, s másik, fiatalabb tanítóját, Koppó Józsefet: „- Komádiba vót, világhírű mesetanár vót... (Én is szerkesztek, majd megfogja látni!!!) Hát meghallottuk, hogy Cirucza Jani jó mesés, világhírű mesés. De űtet is lekonyítottam én egy év alatt, űtet is, meg Koppot is. Aztán űk jöttek énhozzám. " Korántsem lebecsülő ez az értékelés, a mesemondó-szerkesztő individuum sokkal inkább saját tehetségének kidomborítására hivatkozik a mester és a tanítvány versengését eldöntő egy éves időszakra. Jellemző, hogy máig pontosan emlékszik mesterei repertoárjának fontosabb darabjaira, cím szerint is, de azt is pontosan számon tartja, saját mesekészletének mely részei átvételek, s melyek saját szerkesztésű alkotásai. A gyűjtés folyamán több alkalommal is előfordult, hogy Jani bácsi, alias JAFFI (ez ismertebb, népszerűbb, általa is szívesebben fogadott neve) a vasútállomásról a múzeumba jövet szerkesztett, friss mesét mondott magnetofonra. Az „igazi" mesemondó szerinte az, aki - miként б maga - „szerkeszteni" is tud. Álláspontunk szerint a „szerkesztésinek többféle értelmezése is lehetséges, mert jelenthet: - több mese típus motívumainak kontaminációját (az eredmény gyakran új mesetípus); - a zenei improvizációhoz hasonlítható eljárást, amelynek során adott mesevázra (szerkezetre) épülnek a mesemondói fantázia szülte új elemek (a típus nem változik); A közösséget szórakoztató hagyományközvetítők díjazása sokáig kívül rekedt a vizsgálódás körén, e vonatkozásban főként szórványadatokat ismer a kutatás. Magunk egy deszki szerb énekmondónk elbeszéléséből tudjuk, hogy szolgáltatásukért kivételes alkalmakkor jelentős summát is kaphattak.

15 Lakatos János idevágó adatközlései azért nagyon fontosak, mert általuk megtudhatjuk, hogy mesemondónk tanítója kisebb kiadásait (dohányának, a lámpájába szükséges petróleum költségeit) szokásos, a hallgatósága által elfogadott tarifáért, rendszeresen végzett mesemondói szolgáltatásáért kapott pénzből fedezhette: „Mesélés az más estéken volt, téli nehéz estéken jött a mesélés. Mondjuk, már elunalmasodott a világ. Akkor eljöttek, kettő-három: - Híjátok el, mesélni! - Csak egy pakli zöld dohányért! Egy pakli zöld dohány 11 fillér volt, egy sárga 13, tetszik érteni, egy nyolcas meg 24 fillér..Mikor mentünk, akkor vittünk, mer akkor még fillér, pengő vót, vittünk egy pakli dohányt, meg petróleumra valót, meg amiér citeráltak. Na, amikor véget ért a citeratánc: - Ki eszik főtt tengerit? 15 Novkov Mláden egy alkalommal, a harmincas években a battonyai szerb templom védőszent-ünnepén egy, az anyaországból áthozott ének megtanításáért négyszáz liternyi bor kocsmai árának megfelelő összeget, kettőszáz pengőt kapott egy szerb nagygazdától (GRIN 1977. 96). 382