A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)
Nagyné Martyin Emília: A magyarországi románok halottkultusza
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23 (2002) 315-347. A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK HALOTTKULTUSZA - Nagyné Martyin Emília A magyarországi románok halottkultusza az utóbbi évek néhány tudományos kutatásának központi témája lett tekintettel a halállal kapcsolatos, kuriózumnak tekinthető hiedelemalapú szokások sokszínűségére, változatosságára. A témát feldolgozó néhány tanulmány azonban főként a halotthoz kapcsolódó hiedelmeket és temetkezési szokásokat vázolja fel, figyelmen kívül hagyva mindazokat az adatokat, amelyeket a temetők nyújtanak a kutatás számára. A születés, keresztelő, lakodalom után az emberi élet fordulóinak utolsó állomása a halál, a temetés. A halál a létezés megszűnése, az élőlények visszavonhatatlan megsemmisülését, s ugyanakkor az ismeretlen világba való belépés kezdetét is jelenti. Misztériuma - nem annyira a semmibe való beleolvadás ténye, hanem egy ismeretlen létezési formától való idegenkedés, irtózat - egyszerre nyugtalanító és félelmetes. A halál utáni élet, a túlvilág titokzatossága különös hiedelmekkel veszi körül a halált, a halottat. A halotthoz kapcsolódó számtalan hiedelem és szokás forrása az élők halott tisztelete és a halottaktól való félelme. E kettős érzés az alapja a halotthoz kapcsolódó szokásoknak, de a félelem szülte a távoltartó, elhárító cselekvéseket is. Az élők számára a halál ténye megmagyarázhatatlan, a halottak kiismerhetetlenek, titokzatosak, félelmetesek, ezért igyekeznek távol tartani magukat tőlük. Az elhunyt hozzátartozók, rokonok, ismerősök, barátok emlékének rendszeres ápolása minden népnél ismert. A halottakról való megemlékezés szokásai kialakulásának fő oka a holtak élőkre gyakorolt ártó szándékainak megelőzése. A halállal kapcsolatos cselekmények és hiedelmek alapja az az elképzelés, hogy a halál fokozatosan következik be, a halott lelke egy darabig a testben vagy annak közelében tartózkodik, majd a túlvilágba távozik, vagy tovább él a sírban. A magyarországi románok halottkultuszának néhány maradványa még máig is élénken él a mindennapi gyakorlatban, vagy az emberek emlékezetében. Ilyenek például a halotti tor megtartása, a halott jelképes etetésének szokása, a halotti melléklet és a hazajáró halottról szóló hiedelemtörténetek. A halál előjelei, haláljóslás A közelgő halált számos tényező jelzi előre a halott hozzátartozói számára. A halál előjelei igen változatosak. A legkézenfekvőbbek ezek közül a haldokló elváltozásával kapcsolatos jelenségek, melyek tulajdonképpen a halál bekövetkeztének racionális előjelei, ezért ezekre nem kívánok külön kitérni. Ide sorolhatjuk még a halottal kapcsolatos jelenségeket is. Ezek legtipikusabb példája az, hogy ha véletlenül felpattan a halott szeme, valakit hív maga után, valakit magával akar vinni. Ha a halott jobb szeme pattan fel, akkor családtagot, ha pedig a bal, akkor távolabbi hozzátartozót hív maga után. Mindenképpen igyekeztek megakadályozni, hogy a halott egy újabb haláleset okozója lehessen, ezért helyeztek pénzdarabot a szemhéjára, és ezért borították fel az asztalt, miután a halottat kivitték az udvarból. 315