A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Csete Gyula: A mezőberényi németek lakó- és nyári konyháinak leírása

Csete Gyula Utolsó adatközlőim egy idősebb, de még aktív házaspár, Bacsó József és felesége Eiler Julianna az Árpád utcából. Julika néni emlékezetében kétféle nyári konyha él. Mindkettő a keresztépületben volt, kiegészítve lakószobával, berendezve ággyal, saroklócával, asztallal. Gyakori, hogy fiatal házasok éltek ebben a szobában. Az is általános, hogy a konyha a kocsiszín mellett volt. Sokszor innen nyílt a bejárata is. Az első típusnál - mely régebbi lehet - a konyha kisméretű és nincs pitvara. A másiknál a konyha-pitvar beosztás jellemző, és a méretek is nagyobbak. Hasonlatos a felsőházhoz vagy a hagyományos kétosztatú szabadkéményes parasztház elrendezéséhez. (Feltevésem szerint az első típus egy archaikusabb változat.) A konyhákban a fal fehér színű, spriccelt búzakék színnel és kék stráffal, ami jellegzetes berényi sváb színezés. A szobák mindig fehérek (régen itt is étkeztek). Az 1950-es évektől kezdődtek az átalakítások. Kivették a közfalat, a szabadkéményt lepadlásoltak, a kemencét viszont meghagyták. A mostani nyári konyhát 1905-ben építették a családtagok kalákában, „kontármester" vezetésével. Az eredetileg gazdasági épület lakókamrájából alakították ki az alsókonyhát az 1960-as években. A régit ma már csak füstölésre használják. A bútorokat a szülőktől örökölték; egy „Jakob" nevű mester készítette a család részére. Jelenleg is ezeket használják, példás rendet tartva a helyiségben. Néha előfordul, hogy régi ételeket készítenek (pl.: lábasos rétest vagy gőzgaluskát). Húsvét előtt spenótot főznek, ami régi böjti eledel (zöldcsütörtök). Julika néni azért szereti, mert fönt nincs ételszag, s nem mennek be a legyek, így tisztán tartható a lakás. Nehezen tudnák elképzelni életüket nyári konyha nélkül. Összegzés A mezóberényi németek nyári konyháiról elmondható, hogy mindig a melléképületben találhatóak. Két fő típusuk alakult ki és ezeknek számtalan változata. Egy archaikusabb és egy a felsőházhoz hasonló lakóépület. A hagyományos paraszti gazdálkodás felszámolása után az átépítésekkel, alakításokkal, leegyszerűsödött funkciókkal él tovább. A korábbi funkciójából sokat veszített, de még napjainkban is épül egy-egy nyári konyha. A magángazdaság feléledésével a nyári konyha a mindennapi élet, számos tevékenység (pl. lekvár főzés, befőzés, nagyobb rendetlenséggel járó házimunkák) színhelye lett, ha nem is őrizte meg régi szerepét. A használat időtartama nem csak a nyári időszakra korlátozódik. A téli disznótorok lebonyolítása, a kora tavaszi baromfi nevelés az ún. nyári konyha hosszabb idejű használatára utal. A fentiek alapján jól érzékelhető, milyen összetett szerepkörű élettér-munkatér-társastér a lakó- vagy nyári konyhaként ismert építmény. Az általam tapasztaltak alapján elmondható, hogy a hagyományos kertes házban lakó és állatokat tartó emberek életének szerves részét képezi. A dolgos hétköznapok, a családi élet fontos színtere volt és még ma is az. Fiatalok (fiatalabbak) és idősek egyaránt sokat tartózkodnak itt. Miként egykor társadalmi és gazdasági igény vagy kényszer hívta életre a nyári konyhát, úgy ma is az alakítja, élteti tovább a jelenkor körülményeihez és elvárásaihoz igazodva. 266