A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Medgyesi Pál. Az Újkígyós, Skoperda-tanyánál feltárt 10–11. századi temetőrészlet

Medgyesi Pál cén volt. A 13. számúban nő, a 31. számúban férfi feküdt. A legtöbb esetben a bal kar nyújtva a test mellett, a jobb kar a medencén vagy a hason helyezkedett el. Ezen sírok közül háromban gyermek, ötben no, hétben férfi feküdt. Talán ide tartozik a 17. számú gyermeksír is, de itt a bal kar hiányzott. Egy esetben (24. sír) a jobb kéz volt a test mellett nyújtva, a bal kéz pedig a csigolyákon. A bal kar csontjai azonban bolygatottak, így nem tudni biztosan, hogy valóban ebben az állapotban volt-e a kéz. A sírban férfi feküdt. Néhány sírnál nem lehet a kéz eredeti helyzetét megállapítani. A sírok mélysége 41-95. cm között váltakozott. A legkisebb mélységűek a gyermeksírok voltak. A 43 sír közül 13-ban gyermek feküdt, ami elég magas arány, de mivel a temetőnek csak egy részletét ismerjük, komolyabb következtetést nem vonhatunk le belőle. Az 1972-ben leírt ,,A' sír mellett a 39. sír volt a temetőrészlet másik lovas sírja. Mint láttuk az „A" sírt csak a találók elmondásából ismerjük. Háton fekvő, nyújtott, Ny-K-i tájolású férfi váza. Lábánál keresztben a sírban egy ló koponyája, szájában vaszabiával, lólábszárcsontok, két pata, a csontok mellett két kengyel. A férfi bal oldalán vaskard vagy tőr feküdt, de a találó felemelte, és ekkor az apró darabokra hullott. Két kengyel is volt a sírban, melyek közül az egyik teljesen épen került elő, a másik töredékes (5. kép 3-4). Emellett vaszabla töredéke (5. kép 6-8), tegezvasalás darabjai famaradvánnyal, vaskarika töredéke (5. kép 5) és íjborító csontlemezek maradványai kerültek elő a sírból (5. kép 1-2). Ezeket Juhász Irén a sír környékén levő homokban találta. A leírtak alapján a sír az összehajtott lóbőrös temetkezések közé tartozik. A lócsontok a lábnál voltak elhelyezve, azt azonban nem tudjuk, hogy a halott lába fölött vagy valahol a láb mellett. Az is kérdés, milyen irányba nézett a ló koponyája és a Iábcsontok. A kengyelek és a vascsat alapján a lovat felszerszamozva temették a halott mellé, bár a nyeregből semmi sem maradt. A 39. sz. lovas sírban férfi feküdt. A sír foltját nem tudtuk megfigyelni. A ló csontjai (koponya és lábak) a váz lába felett, annál kissé magasabban voltak elhelyezve. Lóbőrre utaló elszíneződést nem tudtunk megfigyelni a homokban, bár a sír egyértelműen az összehajtott lóbőrös temetkezések közé tartozik. A ló koponyája, mely a bal alsó lábszár fölött volt, a halott feje irányába, vagyis ENy-ra nézett. Mellette a halott jobb lábfeje fölött keresztben elhelyezve találtuk a ló lábait, a lábvégekkel a fej irányában (26. kép). A jelek szerint itt is a sírba került a teljes lószerszámzat, de a nyeregből ebben a sírban sem tudtunk megfigyelni semmit. A leletanyag értékelése Nyitott hajkarikák („D", 7., 13-15., 18., 22., 25., 32-33. és 39. sír.) A temetőben az egyik legnagyobb számban előkerült lelettípus a nyitott hajkarika. A „D" sírban előkerült két ilyen bronz hajkarika nem teljesen egyforma. Az egyik átmérője 2,5 cm, a másiké 2,9 cm. A huzalvastagság mindkettőnél 0,25 cm (4. kép 34). A 7. számú sírban két kisebb ezüst hajkarikát találtunk, a fejtől balra eső oldalon. A két kisméretű hajkarika 1,3 cm illetve 1,2 cm átmérőjű. A huzalvastagság 0,1 cm (10. kép 10-11). A sírban egy kislány feküdt, s a hajkarikákon kívül néhány töredékes gyöngy került még elő innen. A 13. számú női sírban két ezüstből készült példány volt a koponya mellett. Átmérőjük 2,1 cm illetve 2,4 cm. A huzalvastagság 0,15 cm (12. kép 152