A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 23. (Békéscsaba, 2002)

Rózsa Zoltán: Avar kori teleprészlet Kardoskúton

Rózsa Zoltán 4. csoport. A 10. kép 1. alatti peremtöredék sorolható ide. Az erősen kihajló és ugyanakkor visszahajló peremtöredék az 5. kép 2. alatt látható korongolt fazék peremtöredékének továbbfejlesztett változatához áll közel, kézzel formált kivitelben.

22 Az oldaltöredékek igen kis számban képviseltették magukat. Ez is figyelemre intő jelenség, azt támasztja alá, hogy az ásatás anyagából szinte csak a díszített oldalak kerültek be a múzeumba. Az oldaltöredékek közül kettő díszítetlen. Kettő agyagmázas, jó iszapolású, hullámvonalasán (8. kép 4), illetve vízszintesen és hullámvonalasán (8. kép 1) fésűzött. Egy töredék törésfelülete élesen elváló, vörösesre égett, igen jól iszapolt, mélyen hullámvonalasán fésűzött (9. kép 4). A fazekak első és második csoportja az égetés, a soványítás a felületkezelés és a forma tekintetében nem különül el élesen egymástól. Határozottan elkülöníthető viszont itt is egy csoport, amely égetésében, soványításában és formájában is különbözik az első két csoporttól, miként ez a korongon készült fazekak második és harmadik csoportjánál is megfigyelhető volt. Ezek a tulajdonságok egymásnak megfeleltethetők a kézzel formált és a korongolt darabok esetében egyaránt. Bográcsok. Tipológiailag a két, bográcsnak meghatározható peremtöredék két csoportba sorolható. Az egyik befelé húzott, egyenes, lekerekített peremmel rendelkezik (9. kép 5), míg a másik fala majdnem függőleges, és enyhén kihajló pereme elkeskenyedik (9. kép 6). A két töredék kidolgozása is különbözik egymástól. Az első ferdén és függőlegesen besimított felületű, egyedüli az itt előkerült leletanyagban. A másik kevésbé jó iszapolású, merevebb anyagú. Peremének kialakítása a fazekakhoz hasonló.

23 Sütőharang. A sütőharangok általában könnyen felismerhetők, így biztosan állítható, hogy csak egy darab tartozik ide (10. kép 3). Homokkal soványított, barnásra égett, s belső felületén fűszálak nyoma látható. Külső felülete simított. A perem a felfekvést biztosítva vágott, felmenő fala ívelt. Az avar temető Az Aranyad-ér déli partján, az egykori Király Jolán tanya területén késő avar temetkezések láttak napvilágot. 22 A perem kiképzésének ez a módja, mikor a perem szinte „korszerűen" visszakanyarodik, nem ismeretes a térség kézzel formált avar anyagában. A perem szélének lekerekített és ugyanakkor „lecseppenő" kialakítása szoros kapcsolatban áll az előző csoportba sorolt, a 10. kép 2. alatt látható peremtöredékkel. Mindkét darab formai párhuzamai a korongolt anyagban lelhetők fel. Ilyen térségünkben a gyulavári anyagban található (LISKA 1999. 5. kép 3). 23 Mindkét töredék feltételesen sorolható a bográcsok közé, mivel a bográcsok fő tipológiai jellemzője, a fül, mindkét esetben hiányzik. A gyomai telepen talált kihajló peremű bogrács (VIDA 1996. 11. kép 2) pereme és az oldalfal indítása a kardoskúti darabhoz (9. kép 6) hasonló. Lekerekített szélű, enyhén befelé húzott oldalú bogrács töredéke (VIDA 1996. 11. kép 1) formai párhuzamként szintén megtalálható Kardoskúton, bár annak oldalfala jobban behúzott formát képvisel (9. kép 5). A két gyomai bogrács egy objektumból származik. A kardoskúti bográcstöredékek összetartozásának bizonyítékát pedig a tiszafüred-morotvaparti telep már említett anyagában találjuk meg. Ott ugyanis bogrács közeli (enyhén hasasodó) formai változata került elő egy olyan objektumból (I. felület 12. ház), amelyben a kardoskúti besimított díszű bogrács technikai kivitelezését mutató felületkezelés - a perem alatt ferdén, alatta függőlegesen sávosan besimított dísz - fordult elő egy fazék peremtöredékén. A technológiai és a formai kivitelezés is kapcsolódik ehhez. A leleteket adó tiszafüredi ház szerkezete szintén közeli rokonságban áll a kardoskúti telepen előkerült házak szerkezetével. 128