A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

Seres István fogja „ elrontani azt a földet úgy, mint eddig, " és Debrecen, illetve a hajdúvárosok is biztonságban lesznek a rác támadásoktól. A tervezet szerint a Körös folyón túli terület védelmét elsősorban a túri, zsákai és a bajomi őrség lett volna hivatott ellátni. Zsáka a békési útvonal őrzését látná el, Bajom vára a felcsapó portyázok ellen oltalmazhatná a környék népét, Bakó kapitány csapata pedig a pusztán levő útvonalak vigyázását folytatná tovább is. Ugyanakkor maga Károlyi is elismerte, hogy Bakó 80 lovasa csak „nyargalónak" való, nagyobb ellenségnek nem tudna ellenállni.

33 Bár Rákóczi már 1704. december 31-én azzal nyugtatta Bihar vármegye elöljáróságát, hogy „ Báthor, Deszne, Sarkad és Bajom nevű helyek azért muniáltatnak [erősíttetnek], hogj a ' szegénységnek az ellenség ellen ottan securitása [biztonsága] lehessen, "

34 úgy tűnik Károlyi tervezetéből nem sok minden valósult meg. Feketebátor és Bajom helyreállítását valószínűleg el sem kezdték a kurucok, a zsákai vár erődítéséhez pedig csak 1707 végén fogtak hozzá.

35 Belényes várát maga Rákóczi romboltatta le 1706 áprilisában. Bár a vidékre nézve, valamint a hadak tartására, elsősorban pedig a váradi ostromzár szemszögéből maga Rákóczi is fontosnak találta Belényesi, annak erősíttetését mégis elvetette, mivel „ nagy erősséget csinálni belőle nincs időnk, kicsit és gyengét építeni haszontalan. "

36 Dézna vára csak 1705 végéig szerepel mint kuruc helyőrség,

37 Bakó István csekély számú lovas csapatát pedig a további években is csak portyázásra, nyelvfogásra (fogolyszerzésre) használhatták. A Károlyi által felsorolt hét helység közül egyedül Sarkad váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

38 Az elkövetkező években főként Kárándy Mihály lovasezrede, valamint Újvárosi Szűcs János kapitány és Olasz Mihály, Palocsay György főstrázsamesterek Nádudvar és Kába térségében állomásozó egységei csatáztak a Tiszántúlra csapó rácokkal. E mellett persze Bakó István kapitány és Rabéi Pap Istók Károlyi ezeresbeli főhadnagy lovasai továbbra is merészen portyázgattak a Maros mentén. A rácok elleni határozott katonai fellépésre először 1705 tavaszán nyílott alkalom. Ez év márciusában Rákóczi tiszántúli vezénylő generálissá nevezte ki Károlyi Sándort, aki rögtön felkereste Rákóczit, és engedélyt kért tőle korábbi tervének, a rácok elleni hadjá1 „Arad és Maros Mellyéke s Gyula ellen való vigyázásra alkalmatos és szükséges helyeknek specificátió}a" Bánkúti 1988. 112-116. 14 OSZK Kt. Fol. Hung. 978. Protocollum Expeditionum fol. 199v. 15 Dobozi István Károlyinak. Debrecen ,1707. nov. 27. „A sákai sánchoz való nekünk obveniált szekereket, palánkfákat s munkásokat majdan megindíttatom." Balogh 1986. 53. 16 Esze 1955. 251. 5. jz. 7 Gencsi Zsigmond ezereskapitány 1705. dec. 25-én jelentette Károlyinak Hunyadról, hogy a „desnai kapitány Szudrisan István is labanczá lőtt." MOL P 396. KCSL Acta publ. 1. Acta Rák. Ser. I. Fasc. 2. В 40. ,x Sarkad Rákóczi-szabadságharcbeli szerepéről a Sarkadi hajdúk című készülő monográfiánkban kívánunk részletesen beszámolni. Itt szeretném kiigazítani Thaly egyik tévedését. A „Szent-andrási csata és Gyula ostroma 1705-ben" című tanulmányában azt állítja, hogy a rácok ellen többek között „a Szolnok várában, a sarkadi, k.-ladányi [Körösladány] és mező-túri sáncokban felvő kuruc őrségek ... őrködtek, csatáztak, s száguldoztak le Gyula, Jenő, Világosvár és Arad alá, egész a Marosig, stb." (Thaly 1880. 7.) Bár Károlyi a Körös-Maros közi táborozásai idején - elsősorban Mezőtúr és Békés közötti állomásként - gyakran igénybe vette Körösladányt, arra vonatkozóan, hogy ott bármilyen sánc állott volna, semmilyen adattal nem rendelkezünk. A sikertelen gyulai ostromot követően 1705. jún. 25-én innen utasította éber őrködésre br. Palocsay Györgyöt, a váradi ostromzár parancsnokát, majd ugyancsak Körösladányban táborozott le 1705. okt. 15-én, amikor is Jenő városát kívánta megütni. Thaly 1880. 40., illetve Kecskemét I. 196-197. 244