A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella 12. kép. Hant (1960-65 között) olaj, farostlemez; 114 x 135 cm. J.n. Kohán Múzeum, ltsz.: 79.155.1 (fotó: B. B.) Itt a geometrikusán stilizált, lényegretörő, a valóságtól elszakadt kifejezésmódot a ne­gatív kisugárzású témával a színszerkesztés köti össze. Arra nem is gondolhatunk, hogy szeszélyes stílusgyakorlat lenne a kép, az, hogy az első-, másod- és harmadrendű színek rendszerének elmélete lépésről-lépésre leolvasható róla, a véletlen müve. Azé a véletlené, amely a képzőművészet, a zene, az irodalom és a film néhány nagyságának kezét vezette, hogy a tudatalattijukban rejtőző, a természet ősi rendjéhez illeszkedő sectio aureanak, az aranymetszés szabályának megfelelően építsék fel alkotásaikat. A pillanat hangsúlyozása, egy részlet hangjának felerősítése a Hanton a színek nyelvén, a színeknek az érzékekre, a gondolatokra gyakorolt hatása révén történik. Tehát a külső természetből meríti erejét és a belső természeten fejti ki hatását. Ez a fajta körüljárás a halál nyugalmába dőlt testet és az előtte feltörő, megszentelő keresztet a környezet konstruktivista felépítésével együtt a színek hőfoka szerint tapogatja le. Fölösleges fenntartások eltörlésével kimondott búcsú­szóról, az emberszeretet hangján megfogalmazott végtisztességröl beszélhetünk. Mindeközben Kohán művészi fejlődése leginkább személyes ügy, az ő személyes ügye. Ötször kap önálló lehetőséget Hódmezővásárhelyen és részt vesz ugyan csoportos kiállításokon, de látszik, nem ez az olyannyira várt bemutatkozás, kitárulkozás lehetősé­ge. Megrendelésre nem hajlandó festeni, mások által meghatározott témát és előadásmó­dot nem tud saját gyermekeként táplálni és felnevelni. A fennálló államrendnek - bármi­lyen lett volna is - nem akart fejet hajtani, az akkori politikai rendszer diktálta irány „ke­lepcéjéről" pedig így vall: „Azért egyszer, rövid időre kifogott rajtam... Nem a naturaliz­mus, - az ellen csak rajzolni kell tudni ... Kosztümbe volt öltözve -, azt hittem történel­mibe. „Szoc. reál." volt a beceneve. Nem tudtam, hogy felvett név. Nem volt jó a szima­316

Next

/
Oldalképek
Tartalom