A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve torn. Nem voltam beoltva ellene, mint a polgár, akinek féltestvére, így kitermelhetné magában az antiszérumot. Én kemény parasztcsaládból származom. Kemény volt a sorsom. Kemény lettem én is. Ezért kívántam legalább nekik, az enyéimnek a könnyebbet, a derűsebbet. Nem vettem észre, hogy az enyéimnek mások, a nyájasat szánják a művészetben. Míg aztán ettől, egyik képemen a kenyérszelő menyecske arcának a színe, egy kicsit marcipánosabb lett... Megdühödtem. Azt hittem, hogy a szín a kerítő. Benyálazza az illatot, a formát. Mikor aztán rájöttem, hogy ezek még csak a csápjai a negédnek, mely valójában a tartalomra les, - akkor végeztem vele!"

35 És ekkor megteremtette saját stílusát: a szocialista realizmus közepette olyan realizmust, aminek nem volt kapcsolódása a naturalizmushoz, most nem is beszélve kubista jegyeiről. Állami megrendelést nem kapott, de magángyűjtemények szép számmal rendelkeznek Kohán-művekkel. Nem nagyvonalú mecénástevékenységről van szó, hisz a festő a kölcsöntől a jó szóig mindent képeivel honorált - sokszorosan. Tárlatok kapcsán nyert jelentősebb bevételről életrajzírói nem számolnak be. 1967-ben már a halála után Hódmezővásárhely egy magángyűjtők anyagából válogatott tárlatot rendezett. A nagy többségében helyi tulajdonosok majdnem 400 művet bocsájtottak a szervezők rendelkezésére, de ez csak töredéke a magánkézben lévő munkáknak. Kétségtelen, hogy alkotásai a művészetnek nem lakberendezési elemmé degradált tárgyai, amelyek hízelegnek a műgyűjtőnek. Ahogy felforgatják az ember érzéseit, úgy hozzák mozgásba környezetüket is. A polgári lakások nyugalma átveszi a képek rezgését, sugárzását, de többségüknek jóval nagyobb léptékű térre van szüksége, hogy lélegezni tudjanak. Akik viszont a megfelelő térrel rendelkeztek, évtizedekig nemigen kértek a Kohán-féle életérzésből. Aragon szerint „bizonyos, hogy a társadalom, amelyben élünk arra kényszeríti a festőket, hogy olyan rabszolga- és prostituált sorban tengődjenek, amilyenben a XVI. századi velencei művészek éltek."

36 De Kohán túl büszke volt ehhez, magát szabadította fel a „pénzszolgaság" alól.

37 Kifejezésmódjában egyre tisztuló, de drámaiságában semmit sem csökkenő művek születnek évről évre, évtizedről évtizedre. Tudatos szándéka a minél egyszerűbb, nagyvonalúbb ábrázolás, hogy egy egész gondolatsort, élettörténetet tudjon néhány vonalba belefoglalni. Amennyire szabad volt életvezetésében, annyira szigorú volt az alkotásban. A szervezett rend jegyében megfogalmazott elementáris rajz és festészet fokozatosan érzelemmel átitatott kristálytiszta szerkezetté lényegült. 1959-ben a Műcsarnok Kamaratermében tizenhat nagyméretű olajképet és tizennégy grafikát állít ki. Lüktető színdrámái és a Háború emlékének szénvázlata mellett művészetének „szerelemgyermekei", a vastag körvonallal összefogott, duzzadó formákat teremtő vonalrajzai voltak megtekinthetők László Gyula megnyitóbeszéde után.

38 A következő év egyik szemével sírva, a másikkal nevetve állt Kohán elé. A Tornyaiplakett után most Munkácsy-díjat kapott, és a nyugat-európai bemutatót annyira áhító vágyra válaszképpen egy távlati ajánlatot Albániába. A rendezést neki magának kellett volna elvégeznie, de nem élt a lehetőséggel. Inkább azzal a gondolattal próbált megbarát35 Supka Magdolna, В.: Régi beszélgetés Kohán Györggyel. 15. p. 36 Louis Aragon: A kollázs. Corvina Kiadó, Budapest, 1969. 35. p. 17 Louis Aragon: I.m. 35. p. 18 Supka Magdolna, В.: Kohán György. In: Hitel, 1992/1. 33. p. 317