A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella kat vívták itt, Köszegfalvi Ferenc a „kultúra maroknyi munkásának" nevezi, „akik megváltást váróan fordulnak a ... nagy Tornyai Jánoshoz, s mint Messiást várják haza".

5 (Tornyai ekkor Szentendrén dolgozott, amely koloritja gazdagodását hozta.) E körnek mely elsősorban irodalmi profilú volt - Galyasi (Reisinger) Miklós volt a szellemi vezetője. Lakásának könyvtára a csoport keresztségében a Műverem nevet kapta, szolgált találkozásaik helyszínéül, s lett a későbbi Tornyai Társaság szülőszobája. A kör tagjai méltán büszkélkedhettek látogatóik névsorával: József Attila, Móricz Zsigmond, Baktay Ervin, Juhász Gyula, Féja Géza és még sokan, akik az előbb felsoroltakkal azonos fajsúlyú személyiségek. Hogy a csoport egy festőt választott névadójául, jelzi, hogy termékeny talaj várta az akkor alig ismert, de mérhetetlen alkotó energiától duzzadó Kohánt. A társaság később talán saját reményeit sem váltotta be, de ez jelen szempontból nem tárgyalandó kérdés. 1933-tól viszont szellemi és anyagi téren is segítették őt, lehetőségüktől függően. Szolgálhattak számára beszélgetéssel, bíztatással és zenével. Az utóbbi az, ami a legfőbb erőforrást jelentette számára, mert szerelmes volt a festészetbe és Beethovenbe. Muzsikájától ihletve többször meg is festette a zeneszerzőt. A portré olaj és viasztempera változata is ismeretes. /. kép. Beethoven (é. n.) papír (kasírozva farostlemezre), viasztempera; 43 x 35,5 cm. J.b.l.: Kőháti Kohán Múzeum, ltsz.: 79.293.1 (fotó: N. I.) 5 Kőszegfalvi Ferenc: Kohán-krónika. In: Művészettörténeti Értesítő, 1979/1. 51. p. 300