A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve Mindkét technikát alkalmazza a 30-as évek elejétől. Ekkor már drámai monumentalitás jellemzi, ami összeköti őt Nemes Lampérthtal, Aba-Novakkal, és aminek nyomán tevékenységére a szakma is felfigyel: az 1935-ben, Éber László szerkesztésében megjelenő Művészeti Lexikon önálló címszó alatt tárgyalja az akkor huszonöt éves festőt. Ugyanebben az évben házasságot köt a párizsi utazás előtt két héttel megismert Balló Margittal. A rendkívül művelt és kreatív asszonnyal töltött évekről a festő Bártfay Ibolyának írt leveleiből tájékozódhatunk: „Házasságom talán legelsősorban azon borult fel, mert én annyira és mindenek fölött hivatásomat szolgálom...egy házasság egész embert kíván, s a művészet még inkább." (Kelt Gyulán, 1941. március 23-án) Majd néhány hét múlva így folytatja: „ha arról lehet szó, hogy ismét házasságra lépjek, ez csak feleségemmel lehetséges... О és én egymásért oly sok mindent megtettünk, s lényegében anyagi helyzetünk kényszerített az elszakadáshoz." (Kelt Gyulán, 1941. április l-jén)

6 Tornyai ekkor már visszatért Vásárhelyre. Eletének utolsó két évében Kohán gyakran látogatta őt, találkozásaik alkalmával sűrűn kerülhetett sor szakmai kérdések megvitatására, így örökölhette tőle az elbeszélő részletezést nem tűrő, lényegretörő ábrázolást, de ha stílusa egyenesági folytatójának nevezték, a válasza ez volt: „Igen. De a kubizmus után." Ez a mondata tükrözi a szerkezettel folytatott örökös harcát, ami valamelyest magyarázatot ad művészetének megértéséhez, így munkásságának minden elemzője idézi. Az ábrázolási forma és technika, valamint a tartalom az egész életművön végigvonuló kettős irányt mutat. Az alföldi paraszti, népi, nemzeti témát - aminek többször a földdel olyannyira szoros kontaktusban élő ember az ihletője - realista stílusban fogalmazza meg. Eleve kevés figurára komponál, így növeli intenzitásukat. Sokalakos lírai viasztempera képei és monumentális freskótervei dekoratív - konstruktív megoldásúak, átmetszett síkokkal szintézist teremt, kubisztikus hatást ér el. Supka Magdolna Kohán művészetének legjobb ismerője, érzékeny és éleslátó elemzője világít rá erre a kettősségre, és így összegzi egy beszélgetésük alkalmával a festőnek: „A kétarcúság abból jött ki, hogy míg másoknál az ilyesmi korszakokra osztható, - magánál az egész életművén párhuzamosan vonul át."

7 Tehát azt, hogy hogyan ábrázol, az szabja meg, hogy mit akar megmutatni. Gondolatait oly módon koncentrálja, ahogy a dráma csúcspontja sűrűsödik, majdhogynem robban. Ilyen erőáradatnak nem sajátja az elbeszélés, az expresszivitás a jellemzője. Mondanivalóját szimbólumokba sűrítve nem egyéni helyzeteket mutat, hanem általános érvényű modellel, típussal dolgozik. О egyébként saját bevallása szerint csak azt tartotta megörökítésre érdemesnek, ami emlékezetében tömör élményként fokozatosan megért arra, hogy „kifesse magából". „Megörökítésre csakis az érdemes, ami emlék, ami az élmény ereje által meg tudott maradni a látott dolgok ezrei közül. Ami azután megmarad, annak súlya van, ettől tud a jelenbe váltani, megelevenedni, tartalma felerősödik és emlék - művé, monumentummá nő."

8 Ars poeticának is beillő vallomása az alkotás folyamatát magyarázza: ahogy egy érzés, az emlék - egy fogalom -materializálódik, kézzelfoghatóvá válik. Jól tudta, hogy nem festhet meg magánügyet. Súlyos mondanivalójával a világ gondját veszi magára és monumentális formában vetíti ki. Pogány Ö. Gábor szerint „volt benne elegendő áldozatkészség ahhoz, hogy mások helyett is eméssze magát."

9 Rég nem 6 Koszorús Oszkár: Kohán György Bártfay Ibolyához írt leveleiből. In: Új Auróra, 1979/3. 97-98. p. 7 Supka Magdolna, В.: Régi beszélgetés Kohán Györggyel. 20. p. 8 Supka Magdolna, В.: Kohán Györgyről. In: Művészet, 1963/2. 30. p. 9 Pogány Ö. Gábor: Kohán György emléke. In: Új Auróra, 1978/1.9. p. 301