A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán

Németh Csaba Tábornokaink sorsa tehát legkésőbb augusztus 19-én megpecsételődött, hiszen Haynau már a fegyverletétel hírének vétele után javasolta, hogy a „lázadóvezéreket" akasszák fel. Paszkevicsnek viszont nem volt több oka, de lehetősége sem, hogy tovább halogassa a kiszolgáltatásukat.

39 Lázár és Dessewffy ekkor már az aradi börtönben voltak. Akik Borosjenőnél tették le a fegyvert, ugyancsak ekkor kerültek osztrák fogságba Világosnál. A Nagyváradra menekültek lefegyverzésére is ekkor került sor, és Kazinczy Lajos is megkezdte Zsibón tárgyalásait a fegyverletételről. A Dévánál kapitulálókat Nagyszeben és Gyulafehérvár börtönei nyelték el, Hátszegről pedig Szászvárosba vitték a foglyokat. A munkácsi vár küldöttei is Nagyváradon tárgyaltak már, Klapka tábornok pedig 21 -én kötött fegyverszünetet Komáromban. A péterváradiak is ezen a napon kezdtek el tárgyalni a vár feladásának feltételeiről. A szabadságharc utolsó ütközete is lezajlott Mehádiánál: augusztus 23-án a Monti vezette olasz és a Wysoczky vezette lengyel légió katonáit is török földre szorították.

40 Megszűnt a fegyveres ellenállás. Nem kellett többé esetleges bonyodalmaktól tartani a honvédtisztek lefegyverzésének elrendelése esetén. Kisebb súrlódások azonban akadtak a szövetségesek között. Az augusztus 22-én délután Gyulára érkező osztrák tábornok, Montenuovo is a kastélyban telepedett le. Sőt, megparancsolta annak lefoglalását. Elrendelte, hogy ezentúl neki tartoznak engedelmességgel, s az épületet őrséggel vetette körül. Anrep viszont kijelentette, hogy a foglyokért még övé a felelősség, s az osztrák őrséget kozákokkal váltatta le. Az orosz katonák este, a megszokott módon, együtt étkeztek a magyarokkal. Amikor az osztrákok is „az étterembe léptek (a kastélyban), látták a kedélyes barátkozást, mely a magyar és orosz tisztek közöttfolyt, s megbotránkozva siettek ki a teremből... Az emeleten terítettek... " maguknak. Közben lent a kiadatásról kezdtek beszélgetni. Amikor a szökés is szóba jött, Anrep és tiszttársai diszkréten kivonultak, s „ oly rendelkezéseket tettek, amelyek a menekülést elősegíteni igen alkalmasak voltak... Az osztrák tábornokok... nagy fennhéjázással beszélték, hogy a lázadó uraknak jól meg lesz vetve a fejük alja. A grófnő még az éj folyamán értesítette erről az udvarmester által Damjanichot. A magyar vezérek tudni sem akartak a szökésről", mivel becsületszavukat adták. Néhányan mégis úgy vélhették, hogy a kikényszerített eskü nem kötelez. Oláh György 21-i dátummal említi (de az elbeszélés alapján a 22-e valószínűsíthető), hogy Anrep engedélyével Végh József újvárosi házában látta vendégül a honvédeket. A vacsora csak ürügy volt, hogy a szökést megbeszéljék. Az éj leple alatt „ a Vécsey-hadtesthez tartozó tisztek, akik polgári ruhát szerezhettek, megszöktek Doboz és Vésztő felé. Másnap (a sikeren felbuzdulva)... többen útnak indultak, kivált midőn tapasztalták, hogy az oroszok egyáltalán nem gördítenek akadályt a menekülés elé, sőt voltak olyanok is, kik az orosz seregen át menekültek a remetei és vári erdőségekbe. " Haynau többször is panaszt tett Rüdigernél a szökések miatt, aki nem győzött magyarázkodni, de ellenintézkedést nem foganatosított.

41 A gyulai tiszti fegyverletétel időpontjának pontos meghatározásához az egyik legautentikusabb forrásunk Montemuovo tábornok Haynauhoz intézett jelentése. A tábornok 39 Eddig is azért állt érdekében a halogatás, hogy a Görgeyén kívüli, többi magyar alakulat is az oroszok előtt tegye le a fegyvert. AVT II. 39.; Katona 34. 40 Világos: HL 48/49. 44/93.; Zsibó: HL 48/49. 44/125. és 44/136.; Hátszeg: HL. 48/49. 44/164.b.; Várad: 48/49. 43/474.; Komárom HL 48/49. 43/493.; Pétervárad HL 48/49. 43/502.; Mehádia: HL 48/49. 44/115. 41 AVT II. 89-91.; Oláh II. kötet. 402-406.: Bach József kastélyfelügyelö visszaemlékezése; AVT II. 81-82. 276