A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

Seres István guk a törökök égették fel, ágyúit pedig Gyulára szállították. Évtizedekig romokban állott, a törökök csak 1636-ban szorgalmazták a helyreállítását. Zülffíkár aga ebben az évben a budai pasához írott levelében sürgette Szarvas újjáépítését, annál is inkább, mivel „hat nap alatt e palánkot megcsinálhatni. " Mivel az „ ott való Körös viznél sok támadások vágynak, az a hely egy szép áldott hely, megépíttetvén az a tartomány egy esztendőben megépül, mindenek helyekre visszajönnek. "

3 A szarvasi törökök csak 1673-ban bukkannak fel legközelebb forrásainkban, amikor a mezőtúri lakosok panaszolták, hogy Szarvasra menet vámot kell fizetniük, amikor átkelnek a Körös hídján. 1683-ban Bécs ostromára menet Apafi Mihály erdélyi fejedelem is a szarvasi hídon kelt át seregével. 1685-ben a császáriak visszafoglalták, és ez év októberétől nyolc hónapon keresztül császári csapatok állomásoztak benne. 1686 júniusában Heister tábornok leromboltatta a palánkot, a hidat pedig felégették. Ezzel Szarvas katonai szerepe végleg megszűnt. Thököly Gyulán tartózkodó emberei szerint ugyan 1694-ben a németek Szarvasnál is hozzákezdtek a lerombolt híd helyreállításához, erre azonban nem került sor.

4 A szarvasi palánkvár a régészeti leletek és a középkori leírások tanúsága szerint a mai város központjában, az ótemplom környékén állott. A négyszögletű várat a Körös vizével feltöltött vizesárok vette körül. Egyes XVI-XVII. századi ábrázolásokkal ellentétben, a palánk fala nem kőből, hanem földből és fából készült, sarkain bástyákkal. Csupán a palánkon belül levő mecset, minaret és a fürdő épült téglából.

5 A Rákóczi-szabadságharc idején még álltak a palánk falai, sőt Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus lelkész feljegyzései szerint a XVIII. század 20-as éveiben még nem lehetett megmászni a vár sáncait, „olyan magasak és meredekek voltak, és az árok olyan mély volt. " Békésszentandrás Szarvastól nyugatra, a Káka-foki-holtág bal partján terül el. A középkorban virágzó mezőváros volt, a XVII. század végére azonban teljesen elpusztult. Amikor Lindner Ferdinánd Krisztián gyulai tiszttartó és harmincados 1696-ben bejárta a Gyula környéki helységeket, Szentandráson 50 romokban álló házat talált.

7 Ugyanakkor éppen a Károlyi Sándor lovasezredének 1706. évi összeírásában előfordul egy Nagy Márton nevű, 36 éves közkatona, aki a Békés megyei Szentandrásra valónak mondta magát!

8 Ez az adat talán azt bizonyítja, hogy a török kiűzése utáni években Szentandrás újjátelepülése is megkezdődött, és hazaszállingózó lakói - a többi Békés megyei helység lakosaival egyetemben - az 1703. évi rác támadások hatására futhattak ismét széjjel. A szentandrási révet, ill. itatót már egy 1722. január 19-én Mezőtúron felvett jegyzőkönyv is említi a mezőtúri és öcsödi lakosok határvillongása kapcsán, amikor az öcsödi lakosok a túriak tiltakozása ellenére azok területén halásztak. Egy Nagy András nevű 74 éves békési ember azt a helyet, ahol az öcsödiek a túri lakosok ellenére halásztak, „az Lajt foknál lévő Köröst a Káka szegig, és az Káka szegtül fogvást egész a Szt. Andrási révig, " mindig túri földnek hallotta lenni. Csutt László 45 éves túri férfi pedig azt vallotta, 1 Haan-Zsüinszky 1877. 224. 4 Zsilinszky 1872. 23. 5 A szarvasi várral kapcsolatos adatok legújabb összefoglalása: Jankovich 1989. 97-402.; ill. rövidebben: Jankovich 1983. 165- 172. '' Jankovich 1983. 171. 7 Veress 1938. 663. * Virágh 1962. 70. 240