A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben Klasszicista jellegű Ulicskás szlovák nagygazdaház (Madarász u. 21. szám) A három etnikum az 1950-es évekig saját lakókörzetében építkezett, bár vegyes házasságok már előbb is köttettek, s a tanyán élők között sokkal differenciáltabb emberi, közösségi kapcsolatok jöttek létre, ,,/í tanyán pl. az egy tanyakörzetben lakó legények nemzetiségi különbözőségre való tekintet nélkül jöttek össze a téli estéken, vecserkázásra... "

8

. Ezzel kapcsolatos megállapításaimat a következő fejezetben fejtem ki bővebben. A régi parasztház A megmaradt 'tanúházak' alapján ez nádtetős, félkanfaros, sárvégű, egyablakos, tornácnélküli, ereszes, fehérre meszelt épület volt. A lakóépület alaprajzi beosztása: háromosztatú, szoba-konyha-szoba/kamra. Egy bejárata volt. A később csatlakozó negyedik helyiség, a kamra külön bejárattal rendelkezett. A melléképületek, ólak, istállók külön tető alatt kaptak helyet. Az épület falazata vályog, elvétve akadt vertfal. Az ágasfás, szelemenes tetőszerkezetet még a múlt században kiszorította a szarufás szerkezetű tető. A régebbi változatok csüngős szarufásak voltak, az újabbak kakasüllős (torokgerendás), támasztott szarufásak. A tetőformában a nyeregtető mellett a csonkakontyos/félkanfaros tetőforma is gyakori volt. A ház utcai homlokzata felől csonkakontyos, az udvar felőli végén pedig a nyeregtetős, egyszerű deszkavégű. Az utcai homlokzat lehetett sárvégű vagy deszkaoromzatos. A héjazat szinte Szilágyi Miklós: Mezővárosi közösség és néphagyomány, in: Mezöberény története 2. Mezöberény, 1973. 214. p. (szerk. Szabó Ferenc) 201