A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Csete Gyula kivétel nélkül nád, amit a közeli Sárrétről szereztek be. Az 1900-as évek elején még a nád volt az uralkodó tetőfedő anyag. Csak a rangosabb épületeken fordult elő cserép, bádog vagy zsindely, mára viszont a nád tűnt el a fedőanyagok sorából. A szabadkéményes konyhák nádkéményét tűzveszélyessége miatt kiszorították a zö­mök kiképzésű téglakémények, a kéményboltozatot pedig vályogból építették. A közép­padkáról csak elvétve vannak adatok. A szobákat kívülfűtős boglyakemencével fűtötték. A XIX. század elején, de főként a közepén kezdett terjedni a alföldi háztípus több helyi változata. Ehhez hozzájárult a felgyorsuló gazdasági fejlődés mellett a jobbágyfel­szabadítás. A kötöttségétől megszabadított parasztság alkotó, építő, díszítő kedve a pa­raszti kultúra minden területén megmutatkozott. Ekkor vette kezdetét a népi kultúra né­hány évtizedes virágkora. Berényben ez együtt járt a módosabb paraszti rétegek polgáro­sulásával és a település városiasodásával. Az újításban a korszerűbb építőanyagok hasz­nálatában a németek jártak az élen, de a szlovák vagy magyar gazdák is igyekeztek lépést tartani a változásokkal, lehetőségeikhez igazítva azokat. A tornácos ház Hentz Lajos részletesen leírta már idézett művében az új típusú, ún. 'tornácos' ház alaptípusait, itt csak rövid ismertetésükre szorítkozom. A tornácos ház kialakulását nyilvánvalóan az tette szükségessé, hogy a régi, ereszes parasztház elejét semmi sem védte 9 . A lakóház beosztásában ugyanakkor nem történt alapvető változás, mindössze a háromosztatú, egysoros alaprajzú szoba-konyha-szo­ba/kamra osztódott tovább öt vagy hét-nyolc helyiségre. Változás történt viszont az épület alapozásában. Addig ugyanis a falazat döngölt talajszintre került, ezt követően már kapott valamilyen fundamentumot, vályog- vagy téglaalapot. A múlt század végére egyre több lakóház alá építettek pincét, pincekamrát. Megváltozott az épület mérete. A régi 5 méter helyett 6-7 méter lett a szélessége, miközben a magassága is emelkedett. Az addig vi­szonylag egységes díszítés differenciálódott, az utcai homlokzat, de az udvar felőli is lé­nyeges változáson ment át. A gazdagon díszített, új kiképzésű házak a rangot és gazdájuk vagyoni helyzetét is reprezentálták. Megjelentek továbbá a nemzetiségekre jellemző sa­játosságok: a németek 'hajlított', utcára fordított házai, a szlovákok 'ulicskás' oromtorná­cos homlokzatai. A tüzelőberendezésben is változások történtek. A füstelvezetést kéménykürtővel ol­dották meg, a szabadkémények a melléképületekbe kerültek. Jelentősen átalakult a porta beépítése. A soros udvarelrendezés mellett a keresztbefordított melléképületek, istállók által a hajlított udvarelrendezés vált egyre gyakoribbá. Emellett más épülettípusok is megjelentek, mint pl. az utcára épített magtárak, illetve pálinkafőzők. Ez utóbbi a szlová­koknál található. Mindezek együttesen több évtizedet felölelve, régi és újabb típusok to­vábbfejlődéséből hozták létre a parasztház tornácos formáját. Hentz Lajos: Népi építkezés Mezöberényben, in: Mezőberény története 2. Mezöberény, 1973. 275. p. (szerk. Szabó Ferenc) 202

Next

/
Oldalképek
Tartalom