A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Nagyné Martyin Emília: Erkölcsi normák a hagyományos társadalomban
Nagyné Martyin Emília A hazai román közösségek zártságuk, mentalitásbeli különbségeik következtében sajátos képet mutatnak a paraszti értékrend, erkölcsi normák vonatkozásában is. Ezt támasztja alá az a néhány tanulmány, amely érintőlegesen ugyan, de kapcsolódik ehhez a témakörhöz (pl. illemszabályok a táncházban, a párválasztáshoz kapcsolódó magatartásformák 10 , a gyermek helye a paraszti közösségben 11 ). A kutatás célja a hazai román közösségek értékrendszerének vizsgálata, az erkölcsi megítélések, illemszabályok, viselkedésnormák alakulásának és változásának elemzése, valamint a változásokat előidéző tényezők meghatározása. A témakörrel kapcsolatos információkat szinte minden, a közösséghez tartozó egyéntől kaphatunk. Az adatok gyűjtése és feldolgozása azonban csak látszólag tűnik egyszerűnek, hiszen az egyének és a közösség életének sokszor a legintimebb szférába tartozó, olykor titkolandó vagy szégyellni való rétegeit is érinti. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a viselkedési normák a népélet azon rétegének elemei, amelyekre nem lehet direkt módon egyszerűen rákérdezni, hanem a különböző témakörökre vonatkozó hosszabb elbeszélések alapján lehet ezek lényegét megfogalmazni. Sokszor nincsenek is meg a tájnyelvben a kérdésekhez megfelelő kifejezések. Természetesen a legmegbízhatóbb támpontot az jelenti, ha az adott közösséget belülről ismerjük, annak tagjaként megtapasztalhatjuk a viselkedés és a közösségi értékítélet egy adott időperiódusban érvényes összefüggéseit. A vizsgálódásokat településenként volt célszerű elvégezni, hiszen az adott település viszonyainak jellemző alaptényezői valamilyen formában befolyással vannak az erkölcsi normák jellegére. Ilyen, a közösség szempontjából meghatározó tényezők a lélekszám, a vallási és etnikai megoszlás, a jellemző foglalkozási ágak, az életszínvonal, a művelődési állapot, a társadalmi viszonyok, a település földrajzi környezete, várostól való távolsága és legfőképpen az ott élők vagyoni helyzete. Természetes, hogy társadalmi-gazdasági vonatkozásban egy település lakossága nem homogén. Míg a különböző szokásokat és hiedelmeket azonos módon gyakorolták a közösség tagjai - leszámítva az anyagi helyzetből adódó esetleges különbözőségeket -, addig az erkölcsi normákat más-más megközelítésből látják, ezek érvényessége is különböző az adott személy társadalmi-gazdasági helyzete függvényében. A gyűjtés során is figyelemmel kell lennünk a téma többszintű megközelítésére. Másként ítélik meg az erkölcsi szabályokat a különböző korosztályokhoz tartozók, de különbözhetnek a vélemények abból adódóan is, hogy az adott közösség mely rétegéhez tartoznak a megkérdezettek (pl. értelmiségiek, mesteremberek, földművesek, alkalmazottak, stb.). Nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy milyen az adott személyek kötődése a településhez, hiszen egészen másként viszonyul a viselkedési szokásokhoz az, aki végig a településen élt, mint aki időszakosan távol volt (pl. naponta eljár dolgozni), vagy aki több éve elköltözött, de családjához, falujához kötődik még érzelmileg, ezért elfogadja és önmagára érvényesnek tekinti az előírt normákat. Igen nehéz feladat a vizsgált témakör alappillérjeinek megjelölése, a rendszerezett tematika összeállítása, ugyanis ez folyamatosan bővíthető, mivel a közösségi értékítélet nyomon követi az egyén helyes és illetlen cselekedeteit. "' Hofopan Alexandra 1997. p. 103-126. " Nikula Stella, 1997. p. 32-46. 146
