A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Nagyné Martyin Emília: Erkölcsi normák a hagyományos társadalomban

Erkölcsi normák a hagyományos társadalomban Az eddigi gyűjtések alapján a következő tematikai csoportok rajzolódnak ki a népi erkölcs vizsgálata kapcsán: - Korra, nemre, családi állapotra vonatkozó meghatározottság a viselkedésben (a gyermekek belenevelődése a közösség életébe, az idősek tisztelete, megszólítási és köszöntési módok, az asszonyok szerepe a család életében, a tevékenységi típusok nemenkénti elosztottsága, rokonsági fokozatok, az özvegyek, elváltak, árvák helye a falusi társadalmon belül stb.). - A közösség egyes tagjainak megítélése (pl. falusi értelmiségiek, mesteremberek, gyógyítók, boszorkányok, megesett lányok stb.). - Az idegenek befogadásának szabályai. - A más nemzetiségekkel való együttélés normái. - Szokásokhoz, ünnepekhez, jeles alkalmakhoz kötődő illemszabályok (táncillem, helyes magatartás a vendégségben, a táplálkozás illemszabályai, böjti étkezésekre vonatkozó szigorítások stb.). - A szerelmi élet megítélése, szexuális nevelés a hajdani és mai társadalomban. - A párválasztáshoz kötődő viselkedésnormák. - A gyermekágyas asszonnyal és az újszülöttel kapcsolatos viselkedési szokások. - A halottak tisztelete, viselkedési szabályok a temetési szertartáson, gyász. - A templomi viselkedésre vonatkozó elvárások. - Az erkölcsös és illetlen öltözködés, szépségápolás. - Utcai viselkedés, pletyka, verekedés, csúfolódás. - Az illem elleni vétségek (pl. erkölcstelenség, hűtlenség, káromkodás, tolvajlás, stb.) népi büntetésformái (csúfolók, kinézés, elűzés, kitagadás stb.). - A viselkedési normákra utaló adatok a népköltészeti alkotásokban (szólások, közmondások, csúfolók stb.). Mindezeket a témaköröket a múlt és a jelen bemutatásával, vagyis változásában érdemes vizsgálni, különös hangsúlyt helyezve azokra a jelenségekre, tényezőkre, amelyek az értékrend egyes elemeinek megtartását, illetőleg a változásokat előidézték. A téma komplexitása nem teszi lehetővé ennek kifejtését a teljesség igényével, ezért csupán néhány méhkeréki példával próbálom meg érzékeltetni a morális értékrend fő elemeit. (A kétegyházi és pusztaottlakai kutatások, a falvak jellegének különbözőségei miatt sok vonatkozásban a méhkerékitől teljesen eltérő konklúziókhoz vezettek, ezért ezekre most nem kívánok kitérni.) Méhkeréken alapvető erkölcsi norma volt a szülő és általában az idős emberek tisztelete és ennek kifejezésmódjai. A szülőket (tata, mama, maica) a tisztelet jeleként szigorúan magázták. Az idősebb testvért (bace, nana) is magázni illett, s ezt a formát felnőtt korig megtartották a fiatalabb testvérek a házastársaikkal együtt. A nagyszülőket (tata bàtrîn, maicä batrîna) a család minden tagja magázta, nekik járt a legnagyobb tisztelet, s csak az utóbbi években terjedt el, hogy az unokák tegezik a nagy szüleiket. Az idős emberek sokszor egymás között is magázódtak. A házastársak viszont tegezek és keresztnevükön szólították egymást. Általános volt a rokonsági viszonyok megjelenítése a megszólításban, pl. väru, verisanä, nänas, nänase, finu, finä. A köszönési formák a napszaknak megfelelőek voltak (Buna dimineata! Buna zua! Buna sara!), búcsúzáskor a Sänätate bunä! (Jó egészséget!) Noapte bunä! (Jó éjszakát!) volt az általános, de a tanítóknak és a papnak egészen az 1950-es évekig a Sarut mína-val 147