A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Lennert József–Domokos Tamás: A szabadkígyósi Kápolna-ér egy szakaszának malakofaunája és az eret ért antropogén hatások vizsgálata

BMMK 20 (1999) 19-36 A SZABADKÍGYÓSI KÁPOLNAI-ÉR EGY SZAKASZÁNAK MALAKOFAUNÁJA ÉS AZ ERET ÉRT ANTROPOGÉN HATÁSOK VIZSGÁLATA - Leimért József és Domokos Tamás In memóriám dr. Kovács Gyula (1932-1996) " ...is etenim saepenumero nos adhortatus et adiutus est..." Bevezetés Szabadkígyós és környékének malakofaunisztikai kutatását Kovács Gyula a 60-as években kezdte meg alkalomszerű gyűjtésekkel (Kovács Gy. 1980). Az 1977-től több lépcsőben kialakított Szabadkígyósi TK területén a "Békés megye természeti képe" program keretében a 80-as, majd "A leendő Körös-Maros NP kutatása" keretén belül a 90-es évek elején malakológiai témájú habitátonkénti szezonális vizsgálatokat is végzett Bába K. és Domokos T. (Bába K. 1986., Domokos T. 1979, 1986, illetve Munkácsy Mihály Múzeum adattára: 2021/1992, 2036/1993). Jelen dolgozatunk célja: a mezőgazdasági kultúrában beékelődött, s kiszáradt Kápolnai-ér malakofaunájának megismerése (előforduló fajok; táplálkozási, ökológiai és zoogeográfiai faj csoportok), a növénytársulások és a csigaegyüttesek kapcsolatának tisztázása, szerkezeti karakterisztikák (abundancia, konstancia, dominancia, létállapot) meghatározása és a területet ért antropogén hatások felvázolása. Szándékunk szerint a vizsgálatokat egy későbbi időpontban megismételjük a tendenciák megállapítása céljából. Tehát, szeretnénk, ha a terület megmaradna monitoringolásra alkalmas természeti állapotban. Ezt azonban - véleményünk szerint - csak a TK-hez történő csatolás biztosíthatja. A mintavételi terület abiotikus és biotikus viszonyainak vázlata A szabadkígyósi Kápolnai-ér vizsgált szakasza (Dajka-kerti-csatorna és a Kápolnatáblát keresztező dülöút köze) a Békés-Csanádi löszhát ÉK-i részén, a Szabadkígyósi TK É-i peremének közelében, attól megközelítően 2,5 km-re található (1. és 2. ábra). Maga az ér a környéket bekalandozó Ős-Maros egyik fattyúága, amely - a TK területén található erekhez hasonlóan - a holocénben fokozatosan elvíztelenedik. Tehát geomorfológiailag a Kápolnai-ér és környéke is a Kígyósi pusztához tartozik, s csupán a TK mesterséges határa különíti el attól (Rakonczai J. 1986A, Domokos T.-Krolopp E.Szónoky M. 1992). A terület élővilága szempontjából fontos megemlíteni az itt jelentkező szikesedést, amely a Körösök szabályozása, árterületének ármentesítése után jelentősen felgyorsult, s következtében ma már a puszta felszínének jelentős részét szikes lösziszap és szikes iszapos homok borítja. Már csekély domborzati különbségek hatására is változatos szikes talajtípusok képződtek (Rakonczai J. 1986B, 3. ábra). Ez a zonalitás természetesen a fitocönózis milyenségében és mintázatában is eklatánsán megmutatkozik. 19