A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Kocsor János: A Független Kisgazdapárt Békés vármegyei szervezetének kezdeteihez (1929–1933)
BMMK 20 (J999) 327-346. A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT BÉKÉS VÁRMEGYEI SZERVEZETÉNEK KEZDETEIHEZ (1929-1933) - Kocsor János A történetírás számára közismert tény, hogy a gróf Bethlen István vezette Egységes Párt létrejötte, s azon belül az egykori Nagyatádi-féle kisgazdapártiak háttérbe szorítása, majd Nagyatádi Szabó István halála után a birtokos parasztság Magyarországon nem rendelkezett önálló párttal. Az 1926-os országgyűlési választásokat követően a parlamentben maradt Mayer János vezette kis létszámú kormánypárti kisgazdafrakció nem volt alkalmas a szavazati joggal rendelkező és a helyi hatalomban részes paraszti réteg érdekeinek hiteles megjelenítésére. A politikai érdekérvényesítés lehetőségének hiánya általában önmagában is ösztönzőleg hat a szervezkedésre, ám a birtokos parasztságnak egy új párt létrehozásához elvezető mozgalma az 1929-1933-as gazdasági válság beköszöntével öltött nagyobb méreteket. A válság leginkább a mezőgazdasági termelést érintette, és ha nem is szüntette meg teljesen a parasztság egyes rétegei közötti ellentéteket, de elősegítette azok egymáshoz való közeledését, egyidejűleg eltávolította a közép- és a gazdagparasztságot az uralkodó osztályoktól. Lehetővé vált egy főként a birtokos parasztságra támaszkodó, de töredékföldes és agrárproletár elemeket is tagjai közé toborzó, sőt a vidéki polgári-értelmiség és kisiparosság egy részét is felölelő gyűjtőpárt megteremtése. A szervezkedés helyszínei vidéken a főként a parasztság felső és középső rétegeit tömörítő művelődési, gazdasági érdekvédelmi egyesületek, a gazdakörök voltak. Az iránymutatást, az elvi tisztázást segítette Tildy Zoltán újságja, a Magyarföld, s Nagy Ferenc cikkei a Pesti Hírlapban. 1929 őszétől a Dunántúlon főként Tolna és Baranya megyében, a Tiszántúlon és a DunaTisza közének déli részén, Békés, Bihar, Hajdú és Csongrád megyében élénkült meg a parasztság. Hamarosan két jól elkülöníthető irányzat jött létre: egy mérsékeltebb szárny Nagy Ferenc-Tildy Zoltán vezetésével - ehhez csatlakoztak megyénk kisgazdacsoportjai is - és egy radikálisabb bihari, Szabó Pál íróval és Nagy Lajos böjti tanítóval az élen. A két áramlat közötti fő különbség a kormányzathoz való viszony meghatározásában volt. Míg a Nagy FerencTildy Zoltán-féle irányzat nem helyezkedett eleinte következetesen ellenzéki alapra, Szabó Pálék igen, s egy önerejére támaszkodó demokratikus parasztmozgalmat akartak. A kisgazdamozgalom elindulására, a pártalapításra vonatkozólag lásd: Vida István: A Független Kisgazdapárt békési programja. Történelmi Szemle, 1967. 1. sz. (A továbbiakban: Vida István, 1967.) 76-100.; Tóth Gábor. Ellenzéki politikai mozgalmak a Tiszántúlon a harmincas években 1929-1939. Bp. 1982. (A továbbiakban: Tóth, 1982. ) A bihari Kisgazdapártra vonatkozólag: Szabó Pál: Nyugtalan élet. Harmadik könyv. Bp. 1973. Az írás jegyében. 15-17. fejezet. 163-195.; Vida István: Bajcsy-Zsilinszky Endre és a Bihar megyei Független Kisgazdapárt megalakulása. Békési Élet. 1986/3. 286-295. (A továbbiakban: Vida, 1986.); A Kisgazdapárt elindulására, különösen a dunántúli mozgalomra vonatkozólag értékes adatok találhatók: Vörös Vince emlékiratai. (Kézirat) Munkácsy Mihály Múzeum Adattára, 1867/1986. 8-20. 327
