A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

A középkori Csorvás és temploma vidékünkön, de talán a csorvási templomnak éppen ez a különlegessége. A falu középkori gazdagsága a történeti adatokból és a rangos régészeti leletekből - pl. a kályhacsempékből és az elrejtett pénzleletekből - jól kimutatható. Lehetséges, hogy a település már az Árpád-korban is a tehetősebbek közé tartozott, s ez ad magyarázatot a templom viszonylag nagy méretére és kő építőanyagára is. A felépült templom történetében egy következő szakasz kezdetét jelentette, amikor a már álló falak külső oldalához - a gótika formai követelményeinek megfelelően, illetve valószínűleg az épület megerősítése céljából - támpilléreket építettek. Ezek közül csak azokról szerezhettünk tudomást, amelyek a feltárás által érintett területre estek. Támpillér helyét találtuk a templom északnyugati sarkánál (I. sz. támpillér), a templomhajó északkeleti sarkától 1,5 méternyire (II. sz. támpillér), a hajó északkeleti sarkánál (III. és IV. sz. támpillér), valamint a szentély északkeleti (V. sz. támpillér), keleti (VI. sz. támpillér) és délnyugati (VII. sz. támpillér) oldalánál (7. kép). A szimmetria elvei szerint elképzelhető, hogy a déli hajófalnál is volt még legalább három támpillér (8. kép). A hajó északkeleti sarkánál először bizonyára egyetlen haránttámpillért akartak építeni (IV. sz. támpillér), de ezt talán még építés közben egy újabbal (III. sz. támpillér) kellett megerősíteni. Annak ellenére, hogy a támpillérek eredeti állapotából már semmi sem maradt meg, csupán a teljesen kiszedett alapozási gödrük, a főfalak és a támpillérek közti kronológiai különbség minden kétséget kizáróan megállapítható volt (7. kép; 12. kép, 32. kép 1-2). A szántás alatt a támpillérek gödrének - a főfalakéhoz hasonló - meszes, téglaszemcsés és kőtörmelékes, laza betöltésének földje egyértelmű foltokban jelentkezett. Környezetükben mindenütt a sírgödrök jellegzetes, meszes, habarcs- és téglaszemcsés, tömörebb betöltése látszott. Ugyanilyen sírföldet találtunk a kibontott támpillérek vízszintes aljú alapozási gödrének alján is. (Mindössze az V. sz. támpillér helyét nem bontottuk ki teljesen.) A pillérek építése idején tehát a falak mellett már mindenütt a korábbi építésű templom körüli temető sírjai voltak. A pillérek későbbi hozzáépítését bizonyítja valószínűleg az is, hogy alapozási mélységük egymással ugyan közeli értékeket mutattak, a főfalak alapozási mélységénél viszont ezeket jóval sekélyebbre ásták. A támpillérek alapozásában döngölt földrétegek sem voltak. Az egyes pillérek gödrének alapterülete és az állandó szintezési alappontunkhoz viszonyított mélysége az alábbiak szerint alakult. I. sz. támpillér: 125 x 75 cm; -67 cm. II. sz. támpillér: 120x 80 cm; -65 cm. III. sz. támpillér: 120 x 105 cm; -64 cm. IV. sz. támpillér: 270 x 75 cm; -72 cm. V. sz. támpillér: 230 x100 cm; ? (nincs kibontva). VI. sz. támpillér: 240 x 105 cm; -80 cm (lásd E-F metszet). VII.sz. támpillér: ? x 110 cm; -63 cm. Az adatokból és az ásatási alaprajzból jól látható, hogy a támpillérek alapozási gödreinek szélét ugyan több helyen megsértették a későbbi beásások, az alapterületük két fajtája mégis jól elkülöníthető. A hajó falához csaknem derékszögben támaszkodó támpillérek zömökebb hatást keltő, kisebb alapterületűek voltak, a templomhajó északkeleti sarkát erősítő haránttámpillér és a félköríves szentélyhez csatlakozók pedig hosszú és keskeny alapterületükkel hívják fel magukra a figyelmet. Feltűnő ugyanakkor a szentély99