A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Domokos Tamás: Adatok Doboz (Kettős-Körös völgye) felső-pleisztocén malakofaunájához és őskörnyezeti viszonyaihoz két sekélyfeltárás alapján
Domokos Tamás faunán belül a mocsári fajok dominálnak az álló víziekkel szemben A malakofauna 3/2 mintában bekövetkező nagymérvű feldúsulása a hosszú ideig tartó in situ betemetődéssel és a gazdag növényborítással hozható kapcsolatba. A feltárásból előkerült 11 szárazföldi faj ökológiai spektrumában a nyílt, ligetes területeken élők dominálnak A mezofíl fajok a nedvességet kedvelő és a nedves térszíni elemek csupán együtt adják ki a spektrum felét. Ha az egyedszám alapján vizsgálódunk, akkor a nedves térszíni elemek igen nagy arányát tapasztaljuk (pl. Succinea elegáns 70%). A szárazföldi faunában sem erdei, sem pedig sztyepp elem nem bukkan fel. A faunakép alapján mocsaras táj rekonstruálható, amelynek vizsgált pontja közelében sem gyep, sem erdő-foltok, csupán kisebb bokrok fordulhattak elő. A nagyon nedves környezetre a Succinea elegáns nagy száma utal. b) Marói-erdő A feltárásból elkerült vízi fajok száma itt is 13 (főleg mocsári fajok). Az állóvízi fajok közül itt is a Planorbarius corneus és a Gyraulus riparius fordul elő. A három Pisidium közül a limonitos homokban előforduló Pisidium nitidum előnyben részesíti a mozgó vizet, tehát folyó vagy tó jelenlétére utal (GLÖER, P.-MEIER-BROOK, C. 1994, MEIERBROOK, С 1975, RICHNOVSZKY, A.-PINTÉR, L. 1979, SOÓS, L. 1943). A többi Pisidium faj euriöcikus. A Gyraulus riparius FÜKÖH, L. (1989) szerint a malakofauna tavi szukcessziójának befejező szakaszában, a tavak feltöltődésének utolsó, vagy utolsó előtti fázisában jelenik csak meg. Megjelenése a láposodás megindulásáról tanúskodik. Az I. és II. táblázat szerint két Valvata faj, a eristata és a pulchella élt az üledékek lerakodása idején. A ma domináns - álló vagy mozgó vizeket előnyben részesítő - Valvata piscinalis még nem jelent meg. A 31 szárazföldi faj közül 9 recensnek, illetve tágabb értelemben élőnek minősíthető (DOMOKOS,T. 1995). Ezek a felső 50 cm vastag talajosodott rétegből kerültek elő. Közülük a Carychium tridentatum egy példánya mélyebb rétegből (85 cm <) is előkerült. A feltárásból kinyert két erdei fajt (Bradybaena fruticum, Perforatella bidentata) csupán néhány töredék reprezentálja. A maradék 20 faj ökológiai spektruma a következő: sztyepp elem (Granaria frumentum,Chondrula tridens), nyitott ligetes szabad téren élők (Columella columella, Vertigo pygmaea, Vertigo parcedentata, Pupilla muscorum, Vallonia pulchella és costata), mezofíl (Cochlicopa sp., Punctum pygmaeum, Vitrina pellucida, Euconulus fulvus), nedvességet kedvelő (Succinea oblonga, Vertigo substriata), nedvestérszíni elemek (Succinea elegáns, Vertigo antivertigo, Vertigo genesii, Vertigo geyeri, Zonitoides nitidus, Nesovitrea hammonis). Tehát a korábbi feltárásnál tapasztaltaknál sokkal nagyobb a diverzitás, hiszen az ökológiai kategóriák száma itt megduplázódott. 5. A feltárások kora, klimatikus viszonyai A Vertigo fajok csekély egyedszámmal, de viszonylag magasabb fajszámmal (6 faj ez a magyarországi pleisztocén képződményekben előforduló Vertigo fajoknak a fele) fordulnak elő a Marói-erdőnél lévő feltárásban. KROLOPP,E.-SÜMEGI, P. (1992a) 8
