A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Domokos Tamás: Adatok Doboz (Kettős-Körös völgye) felső-pleisztocén malakofaunájához és őskörnyezeti viszonyaihoz két sekélyfeltárás alapján

Adatok Doboz (Kettős-Körös völgye) felső-pleisztocén malakofaunájához nyomán tudjuk, hogy bizonyos Vertigo fajoknak paleoökológiai és kronológiai szempontból kiemelkedő jelentősége van. A Vertigo anti vertigo, Vertigo pygmaea, Vertigo substriata jelenleg is él Magyarországon. Régiónkban azonban csupán az első kettő található meg. A Vertigo parcedentata a pleisztocén végén kihalt. A Vertigo genesii és Vertigo geyeri ma nem él területünkön. A régiónkban ma már nem élő Vertigo fajok a hűvös, csapadékos klímafázist (felső-pleisztocén, würm után) indikálják. A felső-pleisztocénen belül a Bithynia leachi - Trichia hispida biozónába sorolható (lásd a I. és II. táblázatban a Bithynia leachi abundanciáját), a biozónán belül pedig a Vertigo geyeri - Vertigo anti vertigo zonulába illeszthető be a malakofauna. Ennek a zonulának С14 adatokkal alátámasztott kora 10 000 - 12 000 BP év, júliusi középhőmérséklete pedig 16-17 °C (SZÖŐR, GY. et al. 1991). Ezzel összecseng KROLOPP, E. - SÜMEGI, P. (1992b), SÜMEGI, P. - KROLOPP, E. (1995) a löszképződés paleoökológiájával foglalkozó munkájukban leírtakkal:" 10 000 - 12 000 BP év között előbb a hidegkedvelő elemek (Lymnaea glabra, Columella columella, Vallonia tenuilabris) szorult ki a Kárpát-medencéből, majd a hidegtűrő elemek dominanciája is lecsökkent. Ez a malakofaunisztikai változás mutatja, hogy a kontinentális klímájú lösztyeppék helyét fokozatosa a klimatikus sztyeppék veszik át. Ebben a periódusban hazánk területén megszűnnek a löszképződés klimatikus feltételei." Mivel az Óvári-csatorna feltárásában viszonylag jelentős számban előfordul még a hidegtűrő és higrofil Columella columella és Vertigo parcedentata, arra következtethetünk, hogy a zonula közepén lehetünk a löszképződés befejező szakaszában. Érdekes, hogy a Vallonia tenuilabris észak-ázsiai faj egyik feltárásból sem került elő, ami arra utal, hogy az üledékképződés idejére már északabbra húzódott vissza. Ma Szibériában, Mongóliában és Kínában él. Visszahúzódásának oka esetünkben az, hogy az általa elviselhető maximális júliusi hőmérséklet csak 14 °C (SZÖŐR, GY. et al. 1991). A két lelőhely különböző fáciesét nemcsak a vízi fajok arányában megmutatkozó különbségek, hanem bizonyos hidegtűrő és hidegkedvelő elemek (Columella columella, Vertigo parcedentata) nagyobb gyakorisága is mutatja. Az Óvári-csatorna helyén egykoron fekvő mocsár hűvösebb, párásabb mikroklímáját az előbb említett elemek nagyobb számaránya mellett, a párásabb niche-eket kereső meztelen csigák (Limacidae sp.) szubdominanciája is jelzi. 6. Oskörnyezeti viszonyok Két egymástól megközelítően 4 km-re fekvő sekélyfeltárás alapján merész vállalkozásnak tűnhet az őskörnyezet rekonstruálása. Tekintettel arra, hogy egymástól nagy távolságban lévő faunák jellegüket tekintve nagy hasonlóságot mutatnak, fel kell tételezni, hogy nagyobb régióra kiterjedő extrapolálásnak reális alapja van. A pleisztocén végén, megközelítően 10 000 - 12 000 évvel ezelőtt Doboz környékét hatalmas kiterjedésű állóvizek, mocsarak és lápok uralták. A júliusi középhőmérséklet a malakohőmérő alapján (SZÖŐR, GY. - SÜMEGI, P. - HERTELENDI, E.1991) 16-17 °C körül lehetett, azaz a hőmérséklet olyan hűvös volt, mint a mai lengyel tengerparton. A malakofauna füves-bokros, ligetes vegetációra utal. 9